A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)
Tanulmányok - II. - Molnár Antal: Katolikus missziók a Balkánon XI. Ince pápasága idején (1676-1689): A csúcsponttól a pusztulásig
240 MOLNÁR ANTAL nyomást az ortodox egyház részéről szenvedte el: az ortodox püspökök és metropo- liták a 17. század derekától kezdve rendszeresen törekedtek a katolikus közösségek adóztatására és beolvasztására, mindenekelőtt anyagi érdekből és részben joghatósági szempontból, ugyanakkor törekvéseik mögött nyugati értelemben vett missziós szándék nem mutatható ki. A missziós egyházszervezet legnagyobb jogi ellenlábasa a magyar király főkegyúri joga volt. A Habsburg politika, illetve a magyar egyházi és világi rendek balkáni expanziós törekvéseinek megerősödése után a magyar uralkodó a balkáni püspöki székekre is fenntartotta a kinevezés igényét. Emiatt a Szentszék apostoli megbízottak (vikáriusok, delegátusok, adminisztrátorok) révén tudta csak a magyar főkegyúri jogigényekhez tartozó egyházmegyék lelkipásztori ellátását biztosítani, ami a magyar királyi kancelláriával való állandó konfliktusokhoz és nem mindig szerencsés kompromisszumokhoz vezetett.15 A szentszéki missziós elképzelések megvalósulásának negyedik nagy akadályát a Balkán-félsziget legerősebb egyházi intézménye, a bosnyák ferences rendtartomány jelentette. Ez a szinte autonóm, bizonyos tekintetben szerzetesrendi-nemzeti egyházmodellt megtestesítő „ferences egyház” teljesen a ferences rendtartomány és a kolostorok vezetőinek irányítása alatt állott, a püspöknek csak liturgikus-szentségi jelentősége volt.16 XI. Ince pápasága idején a boszniai püspök, Nikola Ogramic szembefordult a saját rendtartományával, nem fogadta el a korábbi munkamegosztást, vissza kívánta szerezni a plébánosok feletti joghatóságot és a plébániák jövedelmeit a tartományfőnöktől és a gvárdiánoktól.17 A fenti kényszerek egy minden tekintetben féloldalas konfesszionalizációt eredményeztek. Olyan felekezeti struktúrát tehát, amely nem felelt meg sem a római centralizációs, sem pedig az episzkopális-nemzeti egyházi koncepció által képviselt ideálnak,18 még ha bizonyos tendenciákban félreismerhetetlenül megjelentek is ezek nyomai. Mindenekelőtt érdemes kiemelni: a 17. század végére a nemzeti egyházak networkjébe (Antonio Menniti Ippolito érzékletes kifejezése)19 a balkáni katolikus egyházszervezet a maga suta és kezdetleges módján ugyan, de mégiscsak belekapcsolódott. A balkáni korai nemzettudat formálódásához a katolikus missziók sokkal nagyobb mértékben járultak hozzá, mint azt a történetírás tudatosítja. Amint a szerb ortodoxia döntő szerepet játszott a korai szerb nemzettudat kialakulásában (Hadrovics László találó megfogalmazásával ez a „keleti nemzettípus”, szemben a felvilágosodás és a romantika hatására a balkáni népeknél is kialakuló „nyugati nemzettípussal”),20 úgy a Rómá15 Molnár Antal. Katolikus egyházi intézményrendszer a hódolt Magyarországon. In: Uő: Elfelejtett végvidék i. m. 44^53. 16 Molnár Antal. Ferencesek Boszniában a középkorban és a török uralom első időszakában. In: Uő\ Elfelejtett végvidék i. m. 54-75. 17 Stjepan Bäuerlein: Fra Nikola Ogramic-Olovcic biskup dakovacki. Croatia Sacra 13-14/ 22-23. (1944) 127-160., 145-147. 18 Erre a kettős egyházreform-modellre újabban: Elena Bonora: La Controriforma. Bari 2001. (Biblioteca Essenziale Laterza 35.). 19 Antonio Menniti Ippolito: 1664. Un anno della Chiesa universale. Saggio sull’italianitá del papato in etá moderna. Roma 2011. (I libri di Viella 119.) 9-14. 20 Molnár Antal. Hadrovics László és a török kori szerb egyháztörténet kutatása. In: Magyar történettudomány az ezredfordulón. Glatz Ferenc 70. születésnapjára. Szerk. Gecsényi Lajos-Izsák Lajos. Bp. 2011. 117-123.
