A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)
Tanulmányok - II. - Molnár Antal: Katolikus missziók a Balkánon XI. Ince pápasága idején (1676-1689): A csúcsponttól a pusztulásig
KATOLIKUS MISSZIÓK A BALKANON (1676-1689) 237 ható: egymást per definitionem kizáró célkitűzésekről van szó. A visszafoglaló háború nemcsak a minden hadi cselekménnyel járó pusztítások miatt akadályozta a Balkán-félszigeten a katolikus papok munkáját és rombolta le az intézmény- rendszert, hanem a keresztény csapatok mellé álló, a politikai szervezkedésbe és a hadi cselekményekbe aktívan bekapcsolódó keresztény lakosság és papjai ellen fordította az oszmán hatóságok és katonaság, illetve a muszlim lakosság haragját, megszűntetve ezzel a missziós munkához szükséges minimális élet- és jogbiztonságot is. A balkáni missziók a visszafoglaló háború előtti években XI. Ince pápasága az egyház és közelebbről a Római Kúria reformja szempontjából döntő jelentőségű változásokat ígért. Az „incei váltás” vagy „incei fordulat”, ahogyan az itáliai történészek az Odescalchi pápa működését minősítették,6 komoly következményekkel járt, vagy a Balkán esetében inkább csak járt volna a missziók tekintetében is. A legfontosabb változást a missziók szigorúbb, a Propaganda Kongregáció vezetésével megvalósuló centralizációja, ezzel párhuzamosan a missziók életébe belenyúló főkegyúri jogok és a szerzetesrendi kiváltságok megnyirbálása jelentette.7 Ennek az átfogó centralizációnak a kiindulópontját egy igen alapos és szintetikus beszámoló jelentette, amelyet a kongregáció titkára, Urbano Cerri állított össze a pápa számára 1678-ban. Ez a számos kéziratos és több nyomtatott változatban fennmaradt, rendkívül fontos dokumentum egyrészt területi bontásban mutatja be a világmissziókat, másrészt pedig jelzi azokat a problémákat és megoldási lehetőségeket, amelyek a pápa számára a reformprogram kiindulópontját jelentették.8 A Cerri által említett strukturális reformok közül csak néhányat emelek ki, amelyeknek a balkáni missziók szervezésében is döntő jelentőségük volt. Mindenekelőtt a pápai missziós politika nagyon határozott célkitűzése volt a szerzetesek, különösen a nagy autonómiával rendelkező rendek kiszorítása a missziókból, és a kongregáció közvetlen irányítása alatt működő világi papok6 XI. Ince pápaságára a legjobb összefoglalás, további bőséges irodalommell: Antonio Menniti Ippolito: Innocenzo XI, beato. In: Enciclopedia dei papi. III. Innocenzo VIII-Giovanni Paolo II. Roma 2000. 368-389. Magyarul alapvető áttekintés: Tusor Péter-. A barokk pápaság (1600-1700). Bp. 2004. 67-74. 7 Metzler, J.: Die Kongregation i. m. 248.; Ippolito, A. Menniti: Innocenzo XI i. m. 386-387. 8 Blernard] Jacqueline: La S. Congregation „de Propaganda Fide” en 1678 d’aprés le rapport d’Urbano Cerri au papé Innocent XI. Revue Historique de Droit Frangais et Etranger 43. (1965) 464—481.; Uö: L’organisation centrale de la propagation de la foi en 1678 d’aprés le rapport de Urbano Cerri au pape Innocent XI. Neue Zeitschrift für Missionswissenschaft 22. (1966) 16-31. Magyarországi vonatkozásaira: Tóth István György: A Szentszék Magyarország-képének változásai a 17. században. In: Uő: Misszionáriusok a kora újkori Magyarországon. Bp. 2007. 349-361., 351-352., 357-358. A jelentés balkáni részleteit a Biblioteca Corsiniana példánya alapján kiadta: Augustin Theiner: Vetera monumenta Slavorum meridionalium históriám illustrantia. II. Romae-Zagrabiae 1875. 212-215. Én a Propaganda Fide Kongregáció levéltárának egyik kötetét használtam: Com- pendiosa e general’ relatione dello Stato déllé Missioni fatta alia Santitá di Nostro Signore l’Anno 1677 da Mons. Urbano Cerri segretario della Congragatione de Propaganda Fide. Archivio storico della Sacra Congregazione per l’Evangelizzazione dei Popoli o de „Propaganda Fide” (APF) Miscellanee Varié vol. XIII/a. (oldalszámozás nélküli kötet).
