A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)
Tanulmányok - II. - Kulcsár Krisztina: Adalék a Helytartótanács 1769. évi reformjához. Albert szász-tescheni herceg első helytartói évei és 1768. évi előterjesztése
228 KULCSÁR KRISZTINA senek külön irattárat az úrbéri vonatkozású tárgyakról (ekkor gyűjthették ki tehát az iratokat az Acta miscellanea-sorozatból a későbbi úrbéri ügyosztály iratai közé). Másik javaslata már a specializálódás, az ügyosztályi rendszer kezdetét vetíti előre: ne csak az úrbéri ügyeket osszák ki a tanácsosok között, hanem az ország négy kerületének ügyeit is osszák fel közöttük. A vallásügyi és a kegyes alapítványügyi bizottság esetében Albert „vegyes” megoldást javasolt. Egyfelől úgy vélte, maradjon meg mindkettő (de akár össze is vonhatták volna őket), mivel fontos, jelentős tárgyakban kell dönteniük, de csak a valóban jelentős ügyeket vigyék a bizottságok elé, a kevésbé jelentőseket vagy általánosabbakat a plénum előtt vitassák meg. Ez esetben viszont felmerül a kérdés, ki döntötte volna el, mi számít fontosnak és melyik ügy kevésbé jelentősnek, ez kinek lett volna a feladata, és mennyiben jelentett volna könnyebbséget vagy többletmunkát az ügyek ily módú szortírozása. Erre azonban nem ad választ az előterjesztés. A feloszlatandó bizottságok közé tartozónak vélte a gazdasági bizottságot (amely 1768. évi állapotában állítólag csak Pozsony piaci árainak átvizsgálására szorítkozott), a vámügyi, a nemességvizsgálati, az oktatásügyi, a fűzfa-ültetést, valamint a tallósi árvaház ügyeit intéző bizottságot. Az uralkodói döntés részben fogadta el a herceg javaslatait: a számvevői, a gazdasági, a vallásügyi és az úrbéri bizottságot tartották meg.20 Az ügymenet gyakorlati részére vonatkozóan a felelősség kérdése jelenik meg az előterjesztésben. Ezt Albert egyfelől különféle jegyzőkönyvek bevezetésével javasolta megoldani, amelyeket az egyes fennmaradó bizottságok (új instrukcióik értelmében) kötelezően vezettek volna, és amelyekből kiderült volna, kinél akadt el az ügy, sőt, a referáló tanácsos véleményét is feljegyezték volna. A helytartótanács plénumánál pedig egy ún. Protocollum exhibitorum bevezetését javasolta, és így átláthatóbb ügyintézés elérését célozta meg.21 Másfelől a bizottsági és előadói önkontrollt segítette volna elő az a kivonat, amelyet a bizottság elnöke (majd az egész tanácsot illetően az irodaigazgató) havonta állít össze a helytartótanács elnökének az ügyekről (tárgyak, kiküldés, referens vagy bizottság, elintézés foka, ki miért, vagy miért nem intézte el). Természetesen ez is többletmunkát jelentett a tanácsosok, a titkárok és maga az elnök számára. A javaslat a hanyag munkavégzésűek elleni szankciókat nem említi, csak az ezáltal szorgosabb munkavégzésre sarkallható tanácsosokban bízott (akik így jobban felelősségre vonhatók lettek volna). Az ügyintézés alapvető változtatását célozta meg Albert azon javaslata, amely szintén a referensi-ügyosztályi rendszer kezdetét jelenti. Amennyiben ugyanis a bizottságok csak fontos és minden szükséges előkészülettel ellátott ügyeket intéznek, a többi beérkező iratot azonnal a tanácsosokhoz kell utalni. A gyors és hatékony ügyintézés érdekében pedig törekedni kellene arra, hogy az azonos ügyeket mindig azonos, a tárgyban már tapasztalattal rendelkező 20 Vö. a bizottságok és tagjainak felsorolását: MÓL Helytartótanácsi Levéltár, Magyar Királyi Helytartótanács regisztratúrája, Acta miscellanea (C 42) Idealia, Nr. 65. föl. 315r-v. Series commissionum de Gremio Consilii Regii Locumtenentialis ordinatarum. 21 MOL A 1 (Őrig. ref.) 1769/33. pag. 56. A különféle jegyzőkönyvmintákat lásd: MOL C 42 (Acta mise.) Idealia, Nr. 65. föl. 321r. 1768. évi jegyzőkönyv és föl. 323r. 1769. évi jegyzőkönyv.
