A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)
Tanulmányok - II. - Kulcsár Krisztina: Adalék a Helytartótanács 1769. évi reformjához. Albert szász-tescheni herceg első helytartói évei és 1768. évi előterjesztése
mondhatjuk tehát, hogy az egybehangzó javaslatok ellenére személyi téren nem hozott alapvető változást a reform. Az instrukcióbővítés a munkavégzésen úgy kívánt javítani, hogy kötelezte a tanácsosokat (az elnök, a megyés püspökök és az országbárók kivételével), hogy az előadói munkában valamennyien részt vállaljanak.17 Ez alól korábban főnemesi rangjukra, különösen titkos tanácsosi címükre való hivatkozással igyekeztek kibújni. Ez a 14 főpapi és főnemesi tanácsos közül 1768-ban 9 személyt érintett.18 Az új előírást követően 1769-től viszont heten: Apponyi György, Balassa János, Balassa Pál, Csáky Imre, Csáky János, Erdődy János és Szunyogh János is az előadók közé tartoztak, és a jegyzőkönyv tanúsága szerint (csupán Erdődy Jánost kivéve) referáltak is.19 Ez mindenképpen segítette a munkák arányosabb elosztását. A helytartó állást foglalt a bizottságokban folyó lassú és rossz hatásfokú munka kérdésében is. 1768-ra már tizenkettőre duzzadt a bizottságok száma, és mivel állítólag naponta kettő-három ülésezett, ez elvette a tényleges munkavégzéstől az időt. Azt nem lehet megvizsgálni, vajon a herceg részt vett-e valamelyik bizottság ülésén, de - feltehetően - a tanácsadók véleményére támaszkodva a késlekedés okának nevezte meg, hogy például ha nem volt jelen a bizottság rendes elnöke, és valamely ügyet korábban nem tárgyaltak végig, akkor helyettese nem vette elő ismét, hanem megvárta vele a bizottsági elnök visszatértét. Javaslatában osztotta a tanácsosok véleményét: oszlassák fel a bizottságokat, és ezentúl a tanácsosok a plénum előtt tárgyalják meg az ügyeket, csupán néhány bizottság maradjon meg. Ezen tervezetek már magukba foglalják a helytartótanács későbbi ügyintézési módjainak csíráit: a referensi (1780-1783), majd az ügyosztályi (1783-1848) rendszerét. A megtartandó bizottságok esetében viszont Albert egészen egyedi véleményt formált. Úgy vélte, hogy a vegyes bizottságok (lelkészpénztári, egészségügyi, a zsidók türelmi taksáját intéző) csak a Magyar Udvari Kamarával közös tárgyban, a pénzügyek miatt maradjanak meg. Az ezekhez tartozó közigazgatási jellegű ügyek (például plébániák bevezetése, stólaügyek, marhavész-ügyek, orvosok, seborvosok, gyógyszerészek, bábák) azonban kerüljenek vissza a tanácshoz. A herceg egyértelműen szót emelt a számvevői bizottság megmaradása érdekében, de szerinte nem csak a vármegyei (egyébként késlekedve elküldött) számadásokat kellene ellenőriznie. Meglepő módon a négy tanácsosnak csak a fele akarta megtartani az úrbéri bizottságot. Albert itt a funkcionalitás elvét képviselte: a bizottság fennmaradása az úrbérrendezés lezárásáig indokolt. Végül ez egyike lett a négynek, amely 1769 után is működött. Ez esetében a helytartó külön javaslattal is élt: létesítADALÉK A HELYTARTÓTANÁCS 1769. ÉVI REFORMJÁHOZ 227 17 Uo. 31. 18 Apponyi: 1765. okt. 6. Österreichisches Staatsarchiv (ÖStA) Haus-, Hof- und Staatsarchiv (HHStA) Staatskanzlei, Interiora, Geheime Räte Kt. 1; Balassa János: 1767. jan. 31. uo. Kt. 2; Balassa Pál: 1746. okt. 4. uo. Kt. 2.; Csáky Imre: 1767. máj. 16. uo. Kt. 3; Csáky János: 1759. szept. 16. uo. Kt. 3; Erdődy János: 1757. ápr. 8. ÖStA HHStA, Reichsarchive, Reichshofkanzlei, Geheime Räte, vö. Buzási János-. A birodalmi levéltárak magyar vonatkozású iratai. I—II. Bp. 1980. I. 268.; Szunyogh János: 1767. jún. 1. uo. I. 269. — Köszönöm Fazekas István (Bécsi Magyar Levéltári Delegáció) segítségét. 19 MÓL Helytartótanácsi Levéltár, Magyar Királyi Helytartótanács regisztratürcya, Protocollum exhibitorum (C 2) 1769, passim. Köszönöm Tuza Csilla (MÓL) segítségét.
