A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)
Tanulmányok - II. - Kenyeres István: A magyarországi réz- és marhakereskedelemmel kapcsolatos nemzetközi hitelügyletek a 16. század második felében
212 KENYERES ISTVÁN Bevételi ágak szerinti jövedelem rFt % Szabad, kir. városok taxája 19.145,00 2,4 Kölcsönök 13.922,50 1,7 Egyéb 4.847,50 0,6 Szabad kir. városok cenzusa 3.151,25 0,4 Összesen 803.076,25 100,0 Az adatok azt támasztják alá, hogy mind a marhakereskedelem hasznát lefölöző harmincadok, mind a rézkereskedelem hasznára alapozott bánya- és pénzverőkamarák szolgáltatták a legjelentősebb jövedelmeket, összességében az ország jövedelmének 60%-át képezték, mintegy 480 000 rFt-tal. A harmincadok által szolgáltatott közel 300 000 rFt-os összeg megfelel a marhahajtások száma alapján becsült jövedelemnek, még akkor is, ha értelemszerűen nem minden harmincadbevétel származott a marhakereskedelemből. A bánya- és pénzverőkamarák közé sorolt besztercebányai rézvállalat haszna ekkoriban évi több mint 100 ezer rFt-ra rúgott. Az állami bevételekről rendelkezésre álló adatok is alátámasztják tehát, hogy akkoriban az ország két legjobban prosperáló jövedelmi ága a nemesércbányászat és a marhakereskedelemre alapozott külkereskedelem volt, ezek voltak tehát azok a hitelgaranciák, amelyekre a Habsburg pénzügyigazgatás hitelkonstrukcióit alapozta. Nézzük meg, hogyan festettek ezek az ügyletek. A magyarországi marhakivitelben érdekelt, főként bécsi, pettaui, nürnbergi, laibachi és pozsonyi kereskedők jelentős kölcsönöket folyósítottak, elsősorban a magyarországi hadi pénztár számára (Kriegszahlamt in Ungarn) mégpedig jórészt áruban, posztóban és csak csekély részben készpénzben, illetve hitellevelek formájában. Ez utóbbi esetben más, az Udvari Kamarának vagy a hadi pénztárnak nyújtott hitelekre ldálbtott hitelleveleket, vagy elmaradt fizetések biztosítására adott kötelezvényeket vásároltak fel és nyújtottak be.11 A konstrukció érdekessége volt ugyanakkor, hogy csak kevés esetben számoltak fel kamatot az ügyletekre, a vizsgált 49 szerződésből mindössze 6 esetben szerepel változó, 5 és 8% közé eső kamat. A kereskedők a kölcsönök fejében pedig egy- két évre vámmentes marhakiviteli engedélyt kaptak valamelyik magyarországi harmincadhivatalra (főként Nagyszombat, Galgóc és Sempte hivatalaira). Az ügylet a szakirodalom alapján különösen a nürnbergi kereskedők számára lehetett hasznos, hiszen ezáltal lehetőség nyílt számukra — az egyébként a birodalom kereskedői számára tiltott — magyarországi marhakereskedelembe való közvetlen bekapcsolódásra A Habsburg hatóságok ugyanis az 11 Pl. Nicoiin Martin de Ríva kereskedő 1575. február 5-én 1200 marhára kapott kihajtási engedélyt a győri harmincadra, mivel „államkölcsön” („stätliche Anlehen ”) formájában részben kamatmentes, részben kamatos (,gegen leidenlichen Interesse”) kölcsönt adott a török elleni hadi télokra („zu notturfft unsers kriegswesens wider allgemainer Christenhait erbfeindt den Turkhen”). Riva ugyanekkor egy másik kötelezvényt is kapott 22 600 Ft lefizetéséről, ebből 12 00 Ft-ot áruban (posztó), 10 000 Ft-ot készpénzben adott a hadi költségekre Schnatterle hadi fizetőmestemek, kamatmentesen. Ennek fejében 1575-re, ill. opcionálisan 1576-ra engedélyezték számára a marhahajtást a győri és galgóci harmincadokon. ÖStA HKA GBU Bd. 399. föl. 16v-17v.
