A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)
Tanulmányok - I. - Glatz Ferenc: A magyar közgondolkodás osztrák-képe az újkorban
18 GLATZ FERENC vereségnek és területeink elvesztésének oka az 1867. évi vegyes házasság, a nemzeti eszmények irányában nem eléggé fogékony elemek térnyerése. Természetesen megtalálhatjuk e felfogás képviselői között azoknak a frissen magyarrá asszimilálódott középrétegeknek gyermekeit is, akik állásokhoz, szellemi pozíciókhoz reménykedtek jutni egy nemzeti őrségváltás eredményeként. E felfogás megerősödése jelentősen hozzájárult ahhoz a népünnepély-hangulathoz, amely a Monarchia felbomlását, a magyar állami függetlenség kikiáltását kísérte. Hogy azután mély elkeseredésbe csapjon át az ünnep másnapján, amikor tudomásul kellett venni, hogy a nemzeti középosztálynak a volt államterület egy- harmada marad felségterületként. Az osztrák- és németellenesség csak erősödött a magyar középosztályok ellenzéki politikusaiban 1938. az Anschluss után. Ez magyarázza, hogy az antifasiszta politikai erők körében az osztrákellenes kuruc hagyományok ismét feléledtek, a mozgalmi jelszavak, dalok, politikai brosúrák szintjén, a polgári németellenesek soraiban éppúgy, mint a kommunisták között. A németellenesség és osztrákellenesség ismét összemosódik. S megjelenik egy újabb tényező: a hazai zsidóság félelme a fasizmustól, majd a Holocaust, ami nehezen kitörölhető német- (illetve német-osztrák) ellenességet oltott a magyar társadalom legmo- bilabb rétegébe. Különösen a kommunista publicisztika járt az élen, hogy a Habsburg-ellenes magyar kuruc hagyományokat mozgósítsa az antifasiszta propaganda számára. S ez az összemosás a kommunista Révai József publicisztikájában virágzott ki, de megmaradt - nyomaiban - az 1990-es évekig, a keresztény nemzeti politika protestáns-függetlenségi szárnyának gondolkodásában is. 1945 után egy ideig élt még ez a német-, osztrákellenesség, amelynek alapfogalmai: gyarmatosítók, felsőbbrendűnek állítják be magukat, fenyegetik nemzeti önállóságunkat s ugyan olyan kegyetlenkedésekre képesek, mint a fasiszták. 1948 után, amikor a németellenes ideológia a proletárdiktatúra hivatalos ideológiája lett, sokat vesztett hatásából. És az olvadás első éveiben, 1954-55-ben Ausztria, mint sikerállam jelent meg a Szabad Európa Rádiót hallgató és a szovjet megszállást nehezen viselő magyar közvélemény előtt. Az 1955. évi semlegesség rendkívül emelte az osztrákok presztízs-szintjét, mind a politikával foglalkozó értelmiség, mind az egyszerű emberek előtt. S talán ekkor vették véglegesen tudomásul, hogy az osztrákok nem azonosak a németekkel. Negyedik kép: a sógor idealizálása (1956-1990) 1956 legalább olyan fordulópont az osztrák-magyar kapcsolatok történelmében, mint 1848-49. S legalább olyan erősen színezte át, s színezi máig az osztrákokról alkotott képet, mint százegynéhány esztendővel ezelőtt 1848-49. Ausztria volt az az állam, ahonnan segítséget várhattunk az 1956. évi felkelés idején, oda lehetett menekülni a bukás után, az osztrák állam tett a legtöbbet menekültjeinkért. Táborokba fogadta őket annak ellenére, hogy - mint arról itthon is valós hírek jártak - a magyar menekültek nem mindig viselkedtek nemesen, s az osztrák hatóságoknak a politikai menekülteken kívül számtalan kalandvágyóval és lumpen-elemmel is számolnia kellett. Magyarországon le
