A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)

Tanulmányok - II. - H. Németh István: Városok a csőd szélén? A magyarországi szabad királyi városok eladósodásának hátteréhez

badságharc által okozott károk. Ezek közül e tanulmányunkban a jelenség leírását kívánjuk érzékeltetni azzal, hogy néhány város esetében bemutatjuk, hogyan nőtt a városok adóinak mértéke, ennek következtében milyen eladósodási folyamat indult el, és - ha erre forrásaink lehetőséget nyújtanak hogyan hatott a korszakban tapasztalható gazdasági visszaesés a városok polgárainak adófizetési képességeire.

A SZABAD KIRÁLYI VÁROSOK ELADÓSODÁSÁNAK HÁTTERÉHEZ 169

Az eladósodás kezdeti folyamatai, a városi adózás változásai

A 16-17. század folyamán a szabad királyi városok és néhány kiváltságolt királyi mezőváros polgárságára a királynak, mint földesuruknak járó census (földbér), valamint a kamarahaszna (lucrum camerae) adófajták mellett a legnagyobb súllyal az országgyűlés által megszavazott, de a kamarák, a 17. században a nádor javaslata alapján meghatározott összegű hadiadó (taxa) nehezedett. A census összegét az uralkodó, illetve a Magyar Kamara állapította meg, de ennek ellenére nagysága évtizedeken keresztül nem változott, e bevételt csak a városok számának növekedése emelte meg. A census összege olyannyira nem volt jelentős (városonként csupán néhány száz forint), hogy fizetéséről a 17. századig meg is feledkeztek, és csupán a bécsi központi kormányzati szervek pénzínsége idején elevenítették fel.7 A középkori módszert alkalmazva a taxába ekkor is beleszámították a kamarahaszna (lucrum camerae) adót, olyannyira, hogy a városoktól, ha nem volt országgyűlés, a kamarahasznát általában nem szedték be külön. A 16. század végén a kamara éppen emiatt a kamarahasznából megpróbált olyan állandó adót kreálni, amelynek összege szinte a taxáéval vetekedhetett volna, ami azonban ekkor még nem sikerült.8

A hosszú török háború alatt az adóterhek a szokásosnál is magasabbak lettek, és mivel szinte minden évben összehívtak országgyűlést, ezért állandó teherré vált.9 A háborút követően (részben a török háború okozta katasztrofális pénzügyi helyzet miatt is) a magyarországi városok adóterhei - más tartományok városaihoz hasonlóan - azonban nem csökkentek, sőt adóztatásukat a központi kormányzat az országgyűlésektől függetlenné kívánta tenni.10 A váro7 Nagy István: A Magyar Kamara adóigazgatási tevékenysége a XVI-XVII. században. Levéltári Közlemények 66. (1995) 29-51., 43-47.

8 Österreichisches Staatsarchiv, Finanz- und Hofkammerarchiv, Hoflinanz Ungarn (HKA HFU) RN 57. 1590. július fol. 1016., 1032. Bécs, 1590. július 4. A tervezet szerint összesen 11 850 forint jövedelemhez juttatta volna a kamarákat. Vö.: Magyar Országos Levéltár (MÓL), Magyar Kamara regisztratúrája, Szepesi Kamara levéltára, Benignae resolutiones (E 21) 571. köt. fol. 97. 1590. május 10.; Nagy A Magyar Kamara adóigazgatási i. m. 44.

9 Németh I. : Várospolitika i. m. 1. köt. 234-243.; Magyar országgyűlési emlékek. Monumenta comitialia regni Hungáriáé. Szerk. Fraknói Vilmos (1-8. köt.), Fraknói Vilmos - Károlyi Árpád (9-12. köt.) (Monumenta Hungáriáé Historica. Magyar Történelmi Emlékek 3. osztály. Monumenta comitialia. Országgyűlési emlékek) Bp. 1874-1917., 8-10. köt. passim; Magyar Törvénytár, Corpus Juris Hungarici. Szerk. Kolosvári Sándor - Óvári Kelemen. Bp. 1899. 1597:17., 19., 1600:4. § 4.

10 Franz Quarthai: Landstände und landständisches Steuerwesen in Schwäbisch-Österreich. Stuttgart 1980. (Schriften zur südwestdeutschen Landeskunde 16.) 117-219.; Robert J. W. Evans: Das Werden der Habsburgermonarchie 1550-1700. Gesellschaft, Kultur, Institutionen. Wien-Köln 1989.; Thomas Winkelbauer: Ständefreiheit und Fürstenmacht. Länder und Untertanen des Hauses