A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)

Tanulmányok - II. - Guszarova, Tatiana: „A nagy réghy dicsiretes magyar gyókérbóll ky nőtt szép ágh…” Berényi György báróságára írt Gratuláció

nak hívnak, a 16. század első felében folyt polgárháborúk idején nem minden ingadozás nélkül I. Ferdinánd pártjára állt. Hűsége és szolgálata elnyerte jutal­mát, többszörös adományok révén ő teremtette meg a család anyagi jólétének alapjait.19 Feltételezhetjük, hogy érdemeit műveltsége és latin nyelvi tudása is növelte, amelyeket András a király szolgálatában hasznosított, és amelyekre az uralkodónak szüksége volt. Az I. Ferdinánd által adományozott birtokokat a «literatus» házasságai révén tovább szaporította, ily módon befolyásos ember lett Nyitra, Nógrád és Gömör megyében. György apja, Berényi Ferenc még magasabbra emelte a család anyagi jó­létét és tekintélyét, szorosabban összekötötte sorsát a Habsburgokkal. Az ud­var azért becsülte Ferencet, mert a dinasztia számára világos volt, hogy a Bocs­kai mozgalom idejében hűséges maradt Rudolfhoz. De igazán felbecsülhetetlen szolgálatot azzal tett a Habsburgoknak, hogy a király seregeit ellátta élelmi­szerrel, és nemegyszer pénzzel segített a hadseregnek.20 Emiatt az udvar újabb kegyekkel halmozta el: új birtokokat adományozott neki és megerősítette a ré­gieket, védte birtokait az egymás ellen harcoló császári és Bocskai-hadak rablá­saitól stb. Ferenc kétszer házasodott; különösen jól sikerült második házassága Ujfalussy Dorottyával, Felső-Magyarország egyik legelőkelőbb nemzetségének ivadékával, aki férjének nemcsak nagy vagyont hozott, hanem új összekötteté­seket is. A 17. század elejére a Berényiek elég magas státussal bírtak: a nemesi társadalom vezető rétegéhez tartoztak. A nemesség új, a Habsburgok szolgála­tán felemelkedett nemzedékét képviselték. Mindemellett társadalmi sikerük­höz hozzájárult műveltségük és tudásuk, illetve gazdaságuk és pénzük - a há­ború «fő mozgatója, idege». Amikor Ferenc és Dorottya elsőszülöttje, György a világra jött, már birtokában voltak a további emelkedéshez szükséges szép adottságoknak: a dinasztia kegyeiben álló család ősi származásának, a vagyon­nak, a kiemelkedő társadalmi helyzetnek. A második, Kereszthury által hangsúlyozott érték (ha elfogadjuk, hogy a szerző magyarul pontosabban fejezte ki gondolatait) a rendi hovatartozás: a ne­mes ember a becsületével legyen méltó a rendjéhez való tartozásra. A «Gratulá­BERÉNYI GYÖRGY BÁRÓSÁGÁRA ÍRT GRATULÁCIÓ 153 kussztvo vlasztyi. Szbomyik v cseszty prof. N. A. Hacsatuijan. Szentpétervár, 2006. C. 373-400.,; Hiller István: Politikai környezetváltozás és alkalmazkodóképesség. Eörsy Zsigmond különös alispánsága Sop­ron vármegyében. Soproni Szemle 54. (2000) 4-18.; Pálffy Géza: Egy különleges nemesi karrier a 16-17. században. Hatosi Bálint pápai vicekapitány és családja története. Pápa 2005. (Jókai könyvek 3.); Uő: Utak az arisztokráciába i. m.; Uő: Der Aufstieg der Familie Esterházy in die ungarische Aristokratie. Die Karriermöglichkeiten der ungarischen Aristokratie - ein Forschungsdesiderat. In: Wissenschaftliche Arbeiten aus dem Burgenland. Band 128. Eisenstadt 2009. 13-46.; Uő: A Thurzó család a Magyar Ki­rályság arisztokráciájában. Történelmi Szemle 53 (2011) 63-84.; Uő: A Magyar Királyság és a Habsburg Monarchia a 16. században. Bp. 2010. (História Könyvtár. Monográfiák 27).; Uő: The Kingdom of Hun­gary and the Habsburg Monarchy in the Sixteenth Century. New York 2009.; Václav Büzek-Géza Pálffy: Integrating the Nobility from the Bohemia and Hungarian Lands at the Court of Ferdinand. Historica. Historical Sciences in the Czech Republic. Series Nova 10. (2003) 53-92. 19 Az összes iratból, amelyek alapján Berényi András sorsáról beszélhetnénk, mára a családi le­véltárban csak Szapolyai János oklevele maradt fenn. E szerint Berényi András birtokait árulása mi­att elkobozták, és másoknak juttatták (MOL P 49 2. cs. Fasc. 2. Nr. 5.). 20 Erre tartalmaz utalást a Berényi György fia, az Érsekújvárnál elesett Tamás fölött tartott «Hallotti beszéd» szövege, amelyet mind Nagy Iván (Nagy /.: Magyarország családai i. m. 2. 18.), mind Komáromy András említ (Komáromy A.: Karancsberényi báró Berényi György i. m. 131.).

Next

/
Thumbnails
Contents