A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)
Tanulmányok - I. - Glatz Ferenc: A magyar közgondolkodás osztrák-képe az újkorban
14 GLATZ FERENC kaerőpiacán a vándorlás - ismert módon - relatíve szabad volt. A polgári szak- szerűség igényéhez nehezen tudott alkalmazkodni a vidéki, hanyatló dzsentri, aki a jobbágyfelszabadítás után épp elvesztette atyái birtokát, vagy annak jelentős részét. Nem értett a szakigazgatáshoz a vasút, egészségügy, pénzügy, kereskedelem, igazságügy területén, ahová áramlottak be az „idegenek”. Jobbára a helyi igazgatásban, a törvényhatóságokban találta meg a helyét. „Csúszó-mászó” - mondja a versike. Vagyis a polgári tisztviselői fegyelmezettség szabályai szerint viselkedik, szemben azzal az ún. vitéz, asztalra csapó, szókimondó magatartással, amelyet a magyarnak mondott dzsentri tartott életideálnak. (Amely életideálhoz még a titkos szavazás sem passzolt, mivel magyar ember szókimondó és vállalja a véleményét.) „Lompos” - mondja Thaly Kálmán a nyugati szomszédokra, vagyis öltözetük a német módi. A vitézinek mondott magyar öltözködéssel, csizmával, a passzentos combnadrággal, a zsinóros mellénnyel és mentével szemben: cipő, és „bőrnadrág”. (Ahogy egyébként a kuruc hagyományú dalban is szembeállították a „sarkantyús csizmát” a „kócsagtollas kalapot” a német-osztrák cipellővel és bőrnadrággal.) Hosszú történeti-művelődéstörténeti fejtegetéseket tehetnénk most arról, hogy a 19-20. század fordulójának osztrák-német képe a magyar történeti és politikai irodalomban hogyan színeződik. Miként van kiszolgáltatva a közös Monarchia két állama közötti politikai vitáknak, milyen eltérést mutat ez a kép a megyei dzsentrihivatalnok fejében és a városi polgári tisztségviselő-rétegben. S hogy mennyire más - ha egyáltalán megfogalmazták a különbözőségüket csak etnikailag - a kialakuló munkástársadalom, vagy a parasztság vagy az etnikailag még inkább kevert magántisztviselői társadalomban. S hogy vajon a tu- dós-mivolt, az ún. lompos öltözék például a köztudottan bő gatyát viselő alföldi parasztok körében is olyan megvetéssel találkozott-e, mint a Függetlenségi Párt szónokának gondolkodásában. De nem az a célunk, hogy egy történeti konferencia vitájához adalékokat szolgáltassunk, hanem hogy megkeressük a két szomszédos nép állami és magánszférájának adminisztrációja között a gazdasági, diplomáciai, humánpolitikai együttműködés lehetőségeit. De akkor miért beszélünk ma a bő gatyáról, a tudós férgekről az évszázaddal vagy évszázadokkal ezelőtti előítéletekről, netán helyes meglátásukról. Válaszom: azért, mert akár egy üzletben, akár zöld- vagy fehérasztal melletti tárgyalásokon nem mindegy, ki milyen prekoncepcióval ül az asztalhoz. És főként, hogy kinek milyen képe van a tárgyalópartneréről. Ezért engedjenek meg néhány rövid jellemzést a magyar politikai gondolkodásban élő osztrák-képekről. Első kép: a nemzetté válás befejezése, a polgári államiság kiépítése előtti korszakról Thaly 1895. évi beszédének első szavai általánosságban „német”-ről tesznek említést. Ez abból ered, hogy a magyar közgondolkodásban a kezdetektől 1848-49-ig nem élt megkülönböztetés az osztrákok és németek között. Sőt,
