Studia professoris-professor studiorum Tanulmányok Érszegi Géza hatvanadik születésnapjára (Budapest, 2005)

Draskóczy István: Szempontok az erdélyi sóbányászat 15-16. századi történetéhez

84

DRASKÓCZY ISTVÁN

adalékul.4 Az ellenkirálynak, Szapolyai Jánosnak a királysága illetve Erdélynek az igazgatása ugyancsak megőrizte középkorias jellegét.5 Mivel a sóigazgatás rendszere sem veszítette el középkori vonásait, így tanulságos az 1526 utáni források (pl. számadások) vizsgálata.

Szerencsés helyzetben van a kutatás Erdély esetében. 1528-ban a Fugger cégnek átadott sóbányák élére kinevezett megbízott, Hans Dernschwam részletes beszámolót készített a tartomány sóbányászatáról.6 A Fuggerek tevékenységét Gerendi Miklós erdélyi püspök, kincstartó felügyelte, aki 1527 után Erdélyben a Ferdinánd párt vezetője lett.7 Ekkor az uralkodó több középkori kiváltságlevelet írt át.8

Midőn Habsburg Ferdinánd 1551-ben birtokba vette a tartományt, biztosokat küldött ide abból a célból, hogy felmérjék, milyen jövedelmekre számíthat az uralkodó. A király ebben az országrészben is reformokat szeretett volna megvalósítani. A két kiküldött, Werner György és Bornemissza Pál 1552 márciusában és áprilisában alapos munkát végzett. Részletes jelentésük, amely értékes információkat tartalmaz Fráter György kincstartóságának utolsó évéről, és középkori okmányokat írt át, képet ad a bányászat, kereskedelem általános helyzetéről. Beszámolójuk a középkor kutatója számára is fontos, mert hírt ad a Jagelló-kori állapotokról, és közvetett módon a középkor viszonyait tükrözi vissza, így a királyi sómonopólium történetének nélkülözhetetlen forrását képezi.9 Az uralomváltást a települések arra használták ki, hogy régi kiváltságai4 Ember 1946, i. m. 495. skk.

6 Ember 1946, i. m. 387. skk.; Barta Gábor. Konszolidációs kísérlet Magyarországon a mohácsi csatavesztés után. Századok 111 (1977) passim; Jakó Zsigmond: Az erdélyi fejedelmek levéltáráról. In: Tanulmányok Borsa Iván tiszteletére. Szerk. Csukovits Enikő. Bp. 1998. 105-108.; Egy nemrég megjelent könyv az 1440 - 1541. közötti időszak történelmét tárgyalja. Tringli István-. Az újkor hajnala. Magyarország története 1440 - 1541. Bp. 2003.

6 Jakob Strieder. Ein Bericht des Fuggerschen Faktors Hans Dernschwam über den Sieben- bürgener Salzbergbau um 1528. Ungarischer Jahrbücher 13 (1933) 259-290. Magyarul: Hans Dernschwam: Erdély, Besztercebánya, törökországi útinapló. Ford., bev. Tardy Lajos, jegyz. uő., Dávid Géza. Bp. 1984. 79-105. (a továbbiakban: Dernschwam) ; A Fugger korszak számadásai: HA Handschriften Nr. 369. (MÓL. Filmtár W 4519. tekercs), 366, 367, 368. A számadások korabeli példányinak a vizsgálatát e sorok írója számára 1999 őszén a bécsi Collegium Hungáriáim ösztöndíja tette lehetővé. 2004 nyarától az MÓL. Filmtár 50 930. sz. tekercsén Budapesten is olvashatók. A Fugger számadások részletes feldolgozása önálló, nagyobb történetírói feladat.

7 A Gerendi család kora-újkori történetét feldolgozta Horn Ildikó: Gerendiek a kora-újkorban. In: Tanulmányok Erdély újkori történelméről. Magyari András Emlékkönyv. Szerk. Pál Judit, Rűsz Fogarasi Enikő. Cluj-Napoca/Kolozsvár. 2002. 118-130.

8 Pl. Vízakna számára: Pozsony, 1528. november 20. MOL A 57. Magyar Kancellária Levéltára, Libri regii I. 151-152. (Királyi Könyvek 1-9. CD-Rom.); Míg a Királyi Könyvben csupán rövid kivonat olvasható, addig az okmány teljes szövegét másolatban a Werner-Bornemissza jelentés egyik pótkötetében találjuk meg. HA Handschriften Nr. 373. 61v-65r.

9 Johann Christian Engel: Geschichte des Ungarischen Reiches und seiner Nebenländer. II—III. Halle, 1798-1801. (a továbbiakban: Engel); A dokumentum 16. századi szövege megtalálható: HA. Handschriften Nr. 374. (OL. Filmtár W 4519. tekercs.). A középkor sóbányászatával foglalkozó kutatás felhasználta a jelentéseket. Lásd Iványi Béla: Két középkori sóbánya-statutum. Századok 45 (1911) passim, (a továbbiakban: Iványi 1911), András Kubinyi: Königliches Salzmonopol und die Städte des Königreichs Ungarn im Mittelalter. In: Stadt und Salz. Hrsg. Wilhelm Rausch. Linz, 1988. 213-232.(a továbbiakban: Kubinyi 1988), Uö.: Die könighch-ungarischen Salzordnungen des Mittelalters. In: Das Salz in der Rechts- und Handelsgeschichte. Hrsg. Jean-Claude Hocquet, Rudolf Palme. Schwatz, 1991. 261-270. (a továbbiakban: Kubinyi 1991), Stefan Pascu: Voievodatul Transilva- niei. III. Cluj-Napoca, 1986. 246-259. stb.; A biztosi jelentés beszámolt az egyes sóaknákról. Ezek a bányák az 1530-as évek elején is működtek, s művelésüket már a középkorban elkezdték. Erre utalhat az az érdekes 18. századi híradás, amely szerint egy 1763-ban Tordán megszüntetett aknánál az