Studia professoris-professor studiorum Tanulmányok Érszegi Géza hatvanadik születésnapjára (Budapest, 2005)
Búza János: Magyar dénárok Velencében a 16. század közepén
MAGYAR DÉNÁROK VELENCÉBEN A XVI. SZÁZAD KÖZEPÉN 71 meg az üzletet. Nézetük szerint, ha 100 magyar dénárra 75 krajcárért25 tehettek volna szert, akkor is közel 6%-os lett volna a veszteségük; 1061/2, illetve 107 dénárt 75 krajcárra számítva már elkerülhették volna a ráfizetést, de az üzlet még így sem kecsegtetett nyereséggel. Nyilvánvaló ezek után, hogy a nürnbergi Welserek a magyar dénár észak-itáliai exportjából nem gyarapították26 vagyonukat, a tény azonban, hogy foglalkoztatta őket a legelterjedtebb magyar váltópénz felvásárlása és kivitele, félreérthetetlenül jelzi azt, hogy a magyar dénár velencei átváltását tükröző táblázat semmiképpen sem tekinthető egyszeri és egyedi jelenségnek. Schaerhauff műve — a Bécs és Velence közötti kereskedelem gyakorlati kézikönyve — nyomán természetesen hiba lenne arra következtetni, hogy a magyar dénárok csak alsó-ausztriai és stájerországi kereskedők közvetítésével juthattak el Eszak-Itáliába. A Velence és Magyarország közötti hagyományos külkereskedelem27 hazai részesei ugyancsak vihettek ki magukkal magyar dénárokat. Az áruforgalomhoz kapcsolódó nyugati irányú pénz- s ezen belül dénárkereskedelem délnyugati mellékága Velence, északnyugati mellékága pedig Szilézia felé vezetett, ahová a XVI. század közepén szintén eljutottak a madonnás dénárok; 1548-ban elrendelt leértékelésükből28 bízvást következtethetünk arra, hogy a XVI. század közepén ismertek voltak a sziléziai pénzforgalomban. Nyugat felé követve a magyar dénárok útját azonban kétségtelen, hogy — külkereskedelmünkhöz hasonlóan29 — a cél- és az átmenő forgalom szempontjából egyaránt Alsó-Ausztria és Bécs30 volt a főirány. 25 A jellemző kurzus ebben az időben a 100 dénár — 75 krajcár volt, ebből kiindulva: ha 1 magyar dénár = 3 bécsi fillér, akkor 100 magyar dénár = 300 bécsi fillér, illetve ha 1 krajcár = 4 bécsi fillér, akkor 75 krajcár = 300 bécsi fillér. Erre az összefüggésre lásd Baraczka, i.m. 25., illetve Huszár: Pénzforgalom és pénzértékviszonyok, i. m. 55. 26 Kellenbenz, i. m. 109., 119. 27 Othmar Pickl: Die Auswirkungen der Türkenkriege auf den Handel zwischen Ungarn und Italien im 16. Jahrhundert., in: Die wirtschaftlichen Auswirkungen der Türkenkriege. Hrsg. Othmar PickL Graz, 1971. (Grazer Forschungen zur Wirtschafts- und Sozialgeschichte, Bd. I.) 71-129.; Jászay Magda: Velence és Magyarország. Egy szomszédság küzdelmes története. Bp. 1990. E korszakra és a Görz térségének átmenő forgalmára különösen fontos: Teke Zsuzsa: A zágrábiak gyapjúszövet-behozatala a 16. század közepén. Emlékkönyv Pach Zsigmond Pál 70. születésnapjára. Szerk.: Glatz Ferenc. Bp. 1989. (Társadalom- és művelődéstörténeti tanulmányok 6. 83-91.) 28 „Die ungarischen Madonnenpfennige nannte man 'Schaftreiber’ und Hess sie zu 2 Hellern gehen, 1548 wurden sie auf IV2 Heller herabgesetzt". F.(erdinand) Friedensburg: Schlesiens neuere Münzgeschichte. Breslau, 1899. 23. Friedensburg utalt arra is, hogy a magyar dénár ’Schaftreiber’ neve Alsó-Ausztriában szintén ismert volt. 29 Lajos Gecsényi: Handelsbeziehungen zwischen Ungarn und den süddeutschen Städten am Anfang der Frühen Neuzeit. In: Bayern - Ungarn Tausend Jahre. Aufsätze zur Bayerischen Landesausstellung 2001. Vorträge der Tagung „Bayern und Ungarn im Mittelalter und in der frühen Neuzeit” in Passau 15. bis 18. Oktober 2000. Hrsg. Herbert W Wurster, Manfred Tremi, Richard Loibl. Passau - Regensburg, 2001. 121-136. 30 Gecsényi Lajos: Bécs és a hódoltság kereskedelmi összeköttetései a 16. században. Századok 129 (1995) 767-790., az 1560-as évekre: 770-771.