Studia professoris-professor studiorum Tanulmányok Érszegi Géza hatvanadik születésnapjára (Budapest, 2005)
Búza János: Magyar dénárok Velencében a 16. század közepén
72 BÚZA JÁNOS Ha a magyar dénárok kivitelének idejét nézzük, akkor hangsúlyoznunk kell, hogy az nem korlátozódott csupán a XVI. század közepére, a későbbiekben — részben a dénár- és a tallérverés31 arányának, a dénárverés időszakos felfuttatásának32 függvényében — többször is előfordult az, hogy Alsó-Ausztria hatóságait nyugtalanította a magyar dénárok bősége. A magyar dénárok túlkínálata, illetve a tallérok kivitele miatt már nemcsak javaslat, hanem rendelet is született arról, hogy a szarvasmarhák vételárát részben magyar váltópénzekkel egyenlítsék ki. A Bécsben, 1584 őszén kelt rendelet szerint fele részben magyar pénzekkel, fele részben pedig tallérokkal és más, jó birodalmi pénzekkel33 kellett fizetni a felhajtott marhákért. Két évvel később, a Grazban kibocsátott — többek között Görzre és Triesztre (!) is szóló — pátens a rossz és érvénytelennek nyilvánított pénzek között a „... hungerischer dreyer”-1 is említette.34 Az alsó-ausztriai kormány — hivatkozva az 1603 nyarán kiadott rendeletre — 1617 őszén úgy határozott, hogy a marhakereskedőknek — nemcsak a magyarországiaknak! — a vételár 1/3-át dukátban, 1/3-át tallérban, 1/3-át pedig magyar pénzben35 kell kifizetni. A vészesen fenyegető pénzrontás, Ausztriában36 a „lange Münze,” birodalmi szinten pedig a Kipper- und Wipperzeit37 előszelének tudható be az, hogy ekkor — 1617 nyarán — az „Ungerischemuntz” már nem a rossz, hanem a régi, jó pénzek38 között kapott helyet. A magyar dénárok jól ismert alsó-ausztriai és stájerországi forgalma mellett derült fény arra, hogy a legelterjedtebb magyar váltópénz Velencébe, Eszak-Itáliá- ba is eljutott a XVI. közepén, s mivel nyugati határaink közvetlen közelében a későbbiekben is bőven forgott, feltételezhető, hogy a XVI. század második felének azokban az évtizedeiben sem volt ismeretlen a Pó deltájának környékén, amikor távolabbi forgalmára az — eddig vallatóra fogott — írott forrásokból nem derült fény. 31 A mindent elárasztó aprópénzek miatt az 1582 tavaszán kiadott császári rendelet értelmében az ezüst 3A részéből kellett tallérokat verni. A tallér- és az aprópénz verésének arányaira lásd Huszár-. Habsburg-házi, i. m. 28-29. 32 Štefan Kazimir- Jozef Hlinka: Kremnická mincovna 1328-1978. Kremnica, 1978. 348-349. 33 „... halb mit Hungerischem weissen gelt, und der ueberrest mit Tallern, und anderer guetten Reichßmünntz außzalt worden,...” - folytatásként pedig tilalmazta azt, a fehér magyar pénzeket tallérra váltsák át. Wien, 1584. szept. 20. Österreichisches Staatsarchiv Wien, Hofkammerarchiv, RN. 4. S. 38. Kivonatára lásd Becher, i. m. II. 66-68., illetve Quellen zur Geschichte der Stadt Wien. Hrsg. Albert Starzer. Abt. I. Bd. V Wien, 1906. 145. (a továbbiakban: Quellen zur Geschichte der Stadt Wien) 34 „Patent für die Grafschaft Görz, Mitterburg, Triest, Graischa wegen Einführung schlechten und ungueltiger Münz.” Gräz, 1. Jun. 1586. Österreichisches Staatsarchiv Wien, Hofkammerarchiv, RN. 4. n. 48. 35 „... bestimmt die niederösterreichische Regierung, daß ... ein Drittel der Kaufsumme mit Dukaten, das ander mit ganzen tallern, der Rest mit hungerischen gelt zu zahlen ist, wie 1603, Juni 21, angeordnet worden ist;... Wien , 1617. September 19.” Quellen zur Geschichte der Stadt Wien, i. m. 200-201. 36 A szakirodalom osztrák klasszikusa: Johann Newald: Die lange Münze in Österreich. Ein Beitrag zur österreichischen Finanz- und Münzgeschichte. Numismatische Zeitschrift 13 (1881) 88-132. 37 Huszár-. Habsburg-házi, i. m. 29-33., ill. Búza János: Kipper-pénzek a mérlegen. Az 1620-as évek inflációjának két szakasza. Századok 134 (2000) 881-912. 38 „Item alte Ferdinandische, Böhaimische, unnd andere guete schwäre Reichsgroschen, alte Ötschkreuzer, schwere zwenpfenninger, oder Zwayer, Ungerischemuntz, und dergleichen hoche Mün- tzen,...” Wien, 1617. aug. 28. Österreichisches Staatsarchiv Wien, Hofkammerarchiv, Patente, RN. 6. n. 70.