Studia professoris-professor studiorum Tanulmányok Érszegi Géza hatvanadik születésnapjára (Budapest, 2005)
Búza János: Magyar dénárok Velencében a 16. század közepén
70 BÚZA JANOS szó, nem tekinthető meglepőnek az, hogy az aranypénzek közül csupán a zecchi- no — mesterségesen magasan tartott — árfolyama21 haladta meg a magyar dukátét. A nagy-, illetve távolsági kereskedelem nélkülözhetetlenül fontos fenti fizetési eszközei mellett néhány váltópénz is helyet kapott Schaerhauff munkájában. A batzen és a krajcár átváltási adatainak táblázatba foglalása magától értetődőnek tűnik, az azonban meglepő, hogy a váltópénzek sora a magyar dénárral zárult. Az új magyar dénárokat a többi verethez hasonlóan nyereséggel és veszteséggel egyaránt lehetett váltani Velencében, nyilvánvalóan annak függvényében, hogy mennyiért — pontosabban hány krajcárért — lehetett szert tenni rájuk. Kérdésesnek tűnhet e ponton persze az is, hogy Schaerhauff 1563-ban megjelentetett műve korhűen tükrözi-e a pénzértékviszonyokat? - ugyanis a minta, Lorenz Meder említett kézikönyve, szép szerével tartalmaz korábbi pénz- rendeleteket is. Velence klasszikus pénztörténeti monográfiája22 azonban nem hagy kétséget afelől, hogy Schaerhauff friss információk alapján állította össze táblázatait. A Bécs - Velence - Bécs közötti kereskedelem kalmárjainak szánt mű megbízhatósága mellett szól továbbá az is, hogy az 1559. évi birodalmi pénzrendelet Bécsben kiadott ausztriai változata23 — Schaerhauff könyvével egyező módon — Michael Zimmermann nyomdájából került ki. Bármennyire megbízhatónak tűnik egy forrás, ha egyetlen kútfőként maradt az utókorra, kétségeket lehet vele szemben támasztani. A magyar dénár észak-itáliai nyomait keresve azonban nem Schaerhauff műve az egyetlen, amelyből meríthetünk. A magyar dénárt ugyancsak érintő pénzkereskedelem Bécs- ből induló szálai nemcsak Velence felé, hanem a Duna mentén a délnémet tőke irányába is vezettek. A Welser-család szerényebb vagyonú, nürnbergi ágának üzleti könyvei arról tanúskodnak, hogy 1563 decemberében magyar dénárokat küldtek próbaképpen Milánóba. Arra a kérdésre kerestek választ, hogy nyereséges lesz-e a magyar dénárok exportja.24 A kitűnő üzleti kapcsolatokkal, nagy vagyonnal és még nagyobb kereskedelmi gyakorlattal rendelkező Welserek nem akartak kockáztatni! Figyelembe vették a dénár magyarországi és bécsi árfolyamát, a szállítási és az olvasztási költségeket, s mindezek nyomán veszteségesnek ítélték 21 Bővebben lásd erre: Búza János: A magyar és a török dukát árfolyama a 16. század közepén. Századok 135 (2001) 889-906., illetve Búza János: Der Wechselkurs des ungarischen und türkischen Dukaten in der Mitte des 16. Jahrhunderts. Weltwirtschaft und Wirtschaftsordnung. Festschrift für Jürgen Schneider zum 65. Geburtstag. Hrsg. Rainer Gömmel, Markus A. Denzel. Stuttgart, 2002. 42-43. (VSWG Beihefte Nr. 159). 22 Nicolo Papadopoli Aldobrandini: Le monete di Venezia. Parte II. (Da Nicolo Tron a Mariono Grimani, 1472-1605). Venezia, 1907. II. 272., illetve az 1564. márc. 17-i plakát fakszimile közlése a 264-265. oldal között. 23A 16-17. században zsinórmértékül szolgáló és ezért a német pénztörténeti irodalomban is gyakorta említett, 1559. évi augsburgi pénzrendelet bécsi példánya Zimmermann műhelyében készült: „Römischer Kayserlicher auch zu Hungern unnd Behaim, etc. ... Newe Muntz Ordnung ... Gedruckt zu Wienne in Österreich, durch Michael Zimmermann, in St. Annen Hof. Anno M.D.LX.” (Egy példánya az Országos Széchényi Könyvtár gyűjteményében is a kutatók rendelkezésére áll.) 24 Kellenbenz, i. m. 447.
