Studia professoris-professor studiorum Tanulmányok Érszegi Géza hatvanadik születésnapjára (Budapest, 2005)
Bilkei Irén: A zalavári és kapornaki konvent hiteleshelyi tevékenységének néhány sajátossága a Mohács utáni évtizedekben
52 BILKEI IRÉN megjegyzések, mint az „A” protocollum 72. oldalán: Melius est sedendo capere muscas, quam ingrato Domino servire. Az egyes oklevelek elé sokszor rövid fejregesztát írtak, megnevezték az oklevél típusát és az ügy kedvezményezettjét. Mind a négy kötetben vannak olyan oklevelek, amelyek szemmel láthatólag eredetileg nem oda tartoztak, pl. megpecsételt tisztázatok. A jegyzőkönyvet a notarius írta, a „C” jelűben: „Prothocolon ... per me Gregorium notarium conscriptum ...”35 A jegyzőkönyvekben magyar nyelvű szövegek is előfordulnak. Valószínűleg ezek a konvent előtt tett fassiók fogalmazványai.36 3. A hiteleshelyek külső tevékenysége A hiteleshelyek a király vagy az országos főméltóságok parancsára közreműködtek azok mandátumainak végrehajtásánál, vagy a felek kérésére végeztek külső eljárást. Ez utóbbi úgy történt, hogy a konvent az ügyfél akadályoztatása miatt kiküldte embereit, aki visszatérve beszámolt az előtte lezajlott jogi eseményről és ennek alapján állították ki az oklevelet. A zalavári konvent 1547. jan. 2-án kiállított oklevele37 arról tanúskodik, hogy Albert kapornaki apát és Mezőlaky Ferenc kérésére (ad legitimam peticionem), akik nem tudtak a konvent elé járulni (ad nos venire non valentes), kiküldte Benedek priort és Péter custost, akik felvették a fassiót és visszatérve Zalavárra másnap kiállították az oklevelet. A külső hiteleshelyi munka nagy részét a középkorihoz hasonlóan a közjogi alapon végzett eljárások tették ki.38 A közhatóság eljuttatta a mandátumot,- amelynek tárgya birtokbaiktatás, határjárás, idézés, eltiltás vagy tanúvallatás lehetett- az illetékes hiteleshelyhez. A hiteleshely ezután kiküldte hites tanúbizonyságát (testimonium fide dignum), akinek jelenlétében a királyi vagy nádori ember (homo regius sive palatinalis) elvégezte a jogi aktust. A hiteleshelyre visszatérve beszámolt(ak) (rettulerunt) az eljárásról, majd kiállították a jelentést (relatio). Azokból az oklevelekből, amelyek tartalmazzák a mandátumot és a relatio fogalmazványát is értékes adatok nyerhetők arra nézve, hogy a hiteleshely kiket küldött ki, mennyi ideig tartott az ügyintézés a mandatum kiadásától a jelentés kiállításáig. A zalavári és a kapornaki oklevelekből mindenesetre az derült ki, hogy az idézéseket gyorsan, 1-2 hét alatt kézbesítették az illetékeseknek. A statutios eljárás sokkal lassúbb volt, az oklevél kézhezvételétől számítva néha hónapok is elteltek a jogi aktus végrehajtásáig.39 Figyelembe kell azonban azt is venni, hogy az eljárások időtartamát egyrészt gyakorlati szempontok pl. az iktatandó birtok távolsága, a hiteleshelyen éppen folyamatban 35 Papp, i. m. 103. 36 „B” protocollum 200. p., „C” protocollum 94-95. p., „D” protocollum 204. és 288. p. 37 „C” protocollum 271. p. 38 Kőfalvi Tamás: A pécsváradi konvent külső hiteleshelyi tevékenységének főbb jellemzői 1526- ig. In: Tanulmányok a középkori magyar történelemről az I. Medievisztikai PhD-konferencia, Szeged, 1992. július 2. előadásai. Szerk. Homonnai Sarolta, Piti Ferenc, Tóth Ildikó. Szeged, 1999. 65-74. 39 Az 1526 és 1548 közötti oklevelek regesztáiban mindegyikre számos példát találhatunk.
