Studia professoris-professor studiorum Tanulmányok Érszegi Géza hatvanadik születésnapjára (Budapest, 2005)

Bilkei Irén: A zalavári és kapornaki konvent hiteleshelyi tevékenységének néhány sajátossága a Mohács utáni évtizedekben

lévő ügyek száma stb., másrészt perjogi előírások befolyásolták. A mandátumokból és relatiokból kiderülhet az is, hogy milyen módon és kik közül jelölték ki a királyi embereket? Az 1527 és 1548 közötti parancslevelek és jelentések vizsgálatából az feltételezhető, hogy a potenciális királyi embereket maga a kérelmező nevezhette meg saját ismeretségi köréből, nem valószínű, hogy a kancelláriában ehhez bármilyen lista rendelkezésre állt volna.

A királyi emberek között a megye középbirtokos családjainak - amelyek egyébként a hivatalvállalókat is adták - neveit fedezhetjük fel. Alaposabban végignézve a névsort, négy csoport ismerhető fel közöttük. A kérelmező 1. ismert, köztiszteletben álló vagy hivatalviselő embert, 2. birtokszomszédot, 3. saját családjával rokoni vagy seruitori kapcsolatban állót, 4. írástudó embert nevezett meg lehetséges homo regiusként.40

Újabban Borsa Iván a leleszi levéltár 15. századi mandátumainak vizsgálata alapján bizonyította, hogy a hiteleshelyi kiküldöttek útjaik során is vettek fel bevallásokat, és azokról a konvent oklevelet állított ki. Ezeknek bizonyítéka a fassio facta est megjegyzés, amit a mandatum hátlapjának bal oldalára keresztben írtak.41 Valószínűleg így történhetett ez a zalavári és a kapornaki kon- ventek illetékességi területén a 16. században is.

A hiteleshelyek hatásköre azt a területet foglalta magában, amelyen a testületek emberei hiteleshelyi tevékenységet végeztek, és amelyről a lakosok a testületet felkeresték bevallást tenni. A területi hatáskör kezdetben a szokásjog alapján formálódott, majd Zsigmond idejétől törvény szabályozta,42 hogy a jogügyletről az abban a megyében működő hiteleshelyen állítsák ki az oklevelet, ahol a jogügylet tárgyát képező birtok feküdt. Ezt az elvet Werbőczy Hármaskönyve is megerősítette: „... cum testimonio illius capituli vel conventus, quod in ipso comitatu, ubi executio fit, habetur-”.43 A 16. század második felében ez a kötöttség a fenyegető török terjeszkedés miatt oldódott fel. Ismerünk pl. 1557-ből egy rendeletet, amely megengedi, hogy a zalavári és a kapornaki konvent azon területen is hajthasson végre hiteleshelyi működést, ahol egyébként a veszprémi káptalan lenne illetékes.44

így két konventünk hiteles tevékenységének nyomai Zala, a szomszédos Vas, Veszprém, délen Baranya, Somogy és Tolna megyékből ismertek, mégpedig úgy, hogy a zalavári konvent Zala megyén kívül inkább Baranyában és Somogybán működött. 1563-ban az országgyűlés rendelte el, hogy a zalavári apát küldjön ki Sziget várába 1-2 konventtagot, hogy a hiteleshelyi munkát elvégezzék, mert a szigetiek a töröktől való félelem miatt nem mernek a várból kimozdulni.45 Az oklevelek tanúsága szerint a két konvent munkája 1559-60-ban volt a legKONVENTEK HITELESHELYI TEVÉKENYSÉGE MOHÁCS UTÁN 53

40 Bilkei 2004, i. m.

41 Borsa Iván: A királyi ember és a hiteleshelyi küldött melléktevékenysége Leleszen. In: Emlékkönyv Jakó Zsigmond születésének nyolcvanadik évfordulójára. Szerk. Kovács András, Sipos Gábor, Tónk Sándor. Kolozsvár, 1996. 101-108.

42 Eckhart, i. m. .62.

43 Werbőczy István: Tripartitum. A dicsőséges Magyar Királyság szokásjogának Hármaskönyve. Bp., 1990. Il.tit. 21. 348.

44 Nagyfalusy, i. m. 160.

45 Füssy Tamás: A zalavári konvent, mint hiteles helynek története. Századok 25 (1891) 811.