Studia professoris-professor studiorum Tanulmányok Érszegi Géza hatvanadik születésnapjára (Budapest, 2005)
Bessenyei József: Székesfehérvári menekültek
KERESKEDŐK A MOHÁCS UTÁNI MAGYARORSZÁGON 43 zett bécsi polgáijogot90, azzal magyarázható, hogy egy bécsi polgárnak ezekben az években tilos volt személyesen Magyarországra menni s ott intézni vásárlásait. Ha menekültjeink betagozódnak Bécs polgárai közé, azzal saját üzleti lehetőségeiket rontották volna. Talán ezért is alakult úgy, hogy a székesfehérváriak közül kizárólag bécsiként alig néhányan regisztráltatták magukat. így az 1542-ben székesfehérváriként megismert Schiller János, aki 1545-ben még ezzel a lakhellyel szerepelt a pozsonyi vámnál,91 (ami természetesen nem jelenti azt, hogy akkor valóban ott is lakott, a törökülte városban) 1546-ban azonban már bécsinek mondta magát.92 Másik példánk a kiskereskedő Gross Balázs, aki 1542-en bécsi és székesfehérvári lak-illetve telephellyel is szerepelt, 1544-ben háromszor kelt át a pozsonyi vámon, kétszer bécsinek, a harmadik alkalommal már debreceninek vallva magát.93 A székesfehárvári kereskedők a harmincadnaplók tükrében Mint ismeretes, a nyugat-magyarországi vámhelyek naplói három évből — 1542, 1544, 1545 — maradtak fenn. Érdemes ezekre még egy pillantást vetni, Székesfehérvár szempontjából. Az 1542.-es naplóban — amikor a város Habsburg Ferdinándot uralta — még 78 fehérvári kereskedőt regisztráltak. Ám 1544-ben már mindössze csak 2 kereskedő mondta magát fehérvárinak, (közülük az egyik, Szalay Antal már 1542-ben is szerepelt) 1545-ben pedig senki sem. De az 1542- ben fehérváriként regisztrált személyek nem mind tűntek el, az akkor felsorolt 78 név közül 16 immár új lakó- illetve telephellyel feltüntetve szerepel az 1544. és 1545. évi harmincadnaplókban. A csökkenés igen jelentős, mondhatnánk drámai. Ez több okra vezethető vissza, legfőképpen az 1543. évi ostrom illetve az azt követő török megtorlás miatti pusztulásra. Egy további ok, hogy azok közül néhányan, akik életben maradtak, elszenvedett káraik kárpótlásaképpen — miként a budai menekültek — harmincadmentességet kértek az uralkodótól, s azt általában meg is kapták. így az ő nevüket sem tüntették fel a harmincadnaplók. Végül a csökkenés oka, hogy míg az 1542. évi vámnapló 15 harmincadhely adatait tartalmazza (Pozsony, Stomfa, Gajár, Nagyszombat, Szempc, Szakolca, Szenice, Sasvár, Holies, Sopron, Nezsider, Zurány, Járfalu, Oroszvár, Magyaróvár), az 1544. és az 1545. évi csak kilencet(Pozsony, Stomfa, Gajár, Sopron, Nezsider, Zurány, Járfalu, Oroszvár, Magyaróvár).Hiányzik tehát az 1542-ben szerepelt Nagyszombat, Szempc, Szakolca, Szenice, Sasvár és Holies. A hat hiányzó vámhely között különösen kettő bonyolított 1542-ben nagy forgalmat, így a fehérváriak által preferált, Pozsony felé vezető út mellett fekvő Szempc, amely 1542-ben az összesen kifizetett vám alapján számított országos rangsorban az első volt 31, 90 Vö. AstW Bürgerbücher 44, Wiener Neubürger 1500-1599. 91 Hat tonna heringet hozott be, 3 forintot kellett fizetnie. 92 A bécsi vámon 64,15 forintot, a zurányin pedig 24,40 forintot fizetett. Gecsényi 1991,i. m. 29. 93 1544. január 18-án 1000 süveg, 5 vég karasia, ugyanannyi iglaui, 3 vég aacheni, ugyanannyi dinckelsbühli posztó behozataláért 9 forintot fizetett, 1544. február 23-án 2100 süveg,3 mázsa bors, 10 font sáfrány, 4 vég londoni posztó, 3 vég széles aacheni posztó importjáért, 20 forintot, 1544. május 26-án pedig 800 süveg, 1 bála dinckelsbühli posztó, 8000 kés után 12,4 forint vámmal terhelték meg.
