Studia professoris-professor studiorum Tanulmányok Érszegi Géza hatvanadik születésnapjára (Budapest, 2005)
Zsoldos Attila: Ducissa Sclavoniae
388 ZSOLDOS ATTILA télén ostroma után IV László kénytelen volt kiegyezni a Héder nembéli Kőszegiekkel és azok szövetségeseivel,51 Erzsébetnek le kellett mondania Szlavóniáról, ami nyilván azzal volt szoros összefüggésben, hogy a Kőszegiek maguk is erőteljesen törekedtek a tartomány feletti uralmuk kiépítésére.52 Ennek megfelelően 1284-ben Erzsébet már csak macsói és boszniai hercegnőként szerepel.53 Csakhamar azonban ezen tartományok is átkerültek Katalin lánya férjének, Dragutin István volt szerb uralkodó birtokába,54 s a továbbiakban semmi nyoma, hogy Erzsébet özvegy királyné újra territoriális hatalom birtokába jutott volna az ország valamely részén. A királyi család másik olyan nőtagja, aki vitathatatlanul területi jellegű hatalom birtokába jutott, III. András anyja, Thomasina volt, aki fia hívására Velencéből érkezett Magyarországra, valamikor 1292 második vagy 1293 első felében.55 Útja nem volt éppen zavartalan: a fogadására a fia által a tengerpartra küldött Ugrin mestert lázadók vetették fogságra, amelyből Babonié Radoszló szabadította ki, aki aztán gondoskodott arról is, hogy Thomasina baj nélkül eljusson az ország belsejébe. Thomasina körül mindjárt az országba érkezése után udvartartás szerveződött: erre következtethetünk abból, hogy az útjának körülményeit előadó királyi oklevél méltóságsorában helyet kapott tárnokmestere, Domokos valkói ispán is.56 1294-ben újra Thomasina tárnokmestere kerül a szemünk elé; ez alkalommal Lukács fia Lászlót említik a tisztség betöltője- ként.57 Bár egy hamis oklevél már 1293-ban „egész Szlavónia hercegnője és a tengermelléki részek úrnője” (ducissa totius Sclavonic et maritimarum partium principissa) címmel illeti,58 jó ideig semmi nyoma, hogy valamiféle kormányzati szerephez jutott volna: a rendelkezésünkre álló adatok rendszerint „a király anyja”-ként (mater domini regis) emlegetik. O maga is ezen a módon jelöli meg státusát 1295 elején abban az oklevelében, mellyel Miklós fia László ispánnak adományozta a segesdi uradalomhoz tartozó Szob földet.59 1295. november 8-án, Pozsegavárott (in Posega) kelt oklevelében azonban Thomasina már „egész Szlavónia hercegnője és a Dunán innen a tengerpartig terjedő részek kormányzója” (ducissa totius Sclavonie et gubernatrix citra danubialium partium usque maritima) címmel él, amikor hada oszlásának tizenötödnapján (in quindenis residentie exercitus nostri) a Baranya megyei Geresd60 birtokot visszaítéli Győr nembéli Óvári Konrádnak.61 Kézenfekvőnek tűnhet tehát arra 51 Pauler Gy.: A magyar nemzet története i. m. II. 383-384.; Szűcs J. : Az utolsó Árpádok i. m. 313. 52 Kristó Gyula-. A Kőszegiek kiskirálysága. In: Uő: Tanulmányok az Árpád-korról. Bp. 1983. 245-246. 53 1284: ÁÚO IV 266. 54 Engel Pál: Szent István birodalma. A középkori Magyarország története. Bp. 2001. (História Könyvtár. Monográfiák. 17.) 116. 55 Vö. Wertner Mór: Az Árpádok családi története. Nagybecskerek 1892. 565-566. (a továbbiakban: Wertner M. : Az Árpádok családi története) és Pauler Gy.: A magyar nemzet története i. m. II. 437. 56 1293: CDCr VII. 146-148. 57 1294: ÁÚO X. 141. 58 1293: CDCr VII. 164. (hamis voltára lásd RA 3954. sz.). 59 1295: MES II. 383-385. - Az oklevelet III. András még az évben átírta, mégpedig valamikor ápr. 28. előtt (vö. RA 4016. és 4014. sz-ok), így Thomasina oklevele is feltétlenül ezen időpont előtt kelt. 60 Vö. Györffy Gy.: Történeti földrajz i. m. I. 308-309. 61 ÁÚO X. 186-187.
