Studia professoris-professor studiorum Tanulmányok Érszegi Géza hatvanadik születésnapjára (Budapest, 2005)
Zsoldos Attila: Ducissa Sclavoniae
DUCISSA SCLAVONIE 389 gondolni, hogy Thomasina a két oklevél kiállítása között eltelt időben, tehát valamikor 1295 közepén — április és november között — vette át a baranyai Du- na-szakasztól az Adriáig húzódó terület irányítását. Valójában azonban már valamivel korábban kormányzati szerephez juthatott. A Szob adományozását írásba foglaló oklevelében ugyanis az adományos érdemei között említi, hogy László ispán részt vett — Héder nembéli Kőszegi — Miklós nádor oldalán a Baranya megyei Szekcső várának (castrum Zekchu)62 ostromában, melyet Mizse egykori nádor (Mize quondam palatinus) tartott Thomasina ellenében (contra nostram detineret maiestatem).63 A Geresd ügyében kiadott oklevélben említett hadoszlás pedig Thomasina azon hadjáratára vonatkozhat, amelynek egyik eseményéről Thomasina egy másik, szintén 1295-ben kiállított oklevele emlékezik meg, ahol is az adományosok érdemeként az ellene lázadó Radoszló bán Orbászkő nevű várának ostromakor (in expugnacione castri Radizlai bani infidelis nostri Vrbazcu vocati) történt megsebesülésüket hozza fel.64 Mindezen adatok és Thomasina címhasználatának összhangba hozása érdekében annak feltételezése látszik a leginkább célra vezetőnek, miszerint III. András már 1294-ben kísérletet tett arra, hogy anyját helyezze a délnyugati országrész élére, döntése azonban kiváltotta részint Mizse, részint Radoszló lázadását, s Thomasina csak ezek leverése után vette fel az „egész Szlavónia hercegnője és a Dunán innen a tengerpartig terjedő részek kormányzója” címet, s rendezte be székhelyét Po- zsegavárott, melyet Radun fia Myke ispán — aki királyi parancsra tartotta kezén a várat — adott át neki.65 Thomasina, akinek „tartomány”-ához Valkó megye is hozzá tartozott,66 haláláig igazgatta a déli országrészeket.67 Thomasina halálát 1300 végére szokás helyezni,68 valójában azonban az évekkel korábban — 1296 végén vagy 1297 elején — bekövetkezett.69 Az anyakirálynék területi hatalomhoz juttatása szervesen illeszkedik a dinasztikus országfelosztás Árpád-kori — s azon belül is a 13. században megfigyelhető — gyakorlatába. Mind Erzsébet özvegy királyné, mind Thomasina olyan területeket kapott meg kormányzásra, melyek — nem számítva a hozzájuk csatolt megyéket — egyébként is az ország elkülönülten kormányzott tartományai közé tartoztak. Ezenfelül mind Macsó és Bosznia, mind Szlavónia (és Horvátország) esetében kimutatható, hogy már korábban is a dinasztia tagjainak kormányzása alatt álltak. Macsó és Bosznia területéből IV Béla Anna lá62 Györffy Gy: Történeti földrajz i. m. I. 382. 63 1295: MES II. 384. 64 1295: CDCr VII. 215. 65 1296: CD VI/2. 37. 66 1295: ÁÚO X. 183.; (1296): CDCr VII. 405. 67 Pauler Gy.: A magyar nemzet története i. m. II. 471. 68 Wertner a kérdésben nem nyilvánít véleményt (Wertner M: Az Árpádok családi története i. m. 566.), a dátumot Pauler Gyula állapította meg (Pauler Gy:. A magyar nemzet története i. m. II. 471.), s az ő — egyébiránt méltán élvezett — tekintélye nyomán teijedt el, lásd pl. Szűcs J: Az utolsó Árpádok i. m. 1993. 347.; Zsoldos Attila-. Az Árpádok és alattvalóik. Magyarország története 1301-ig. Debrecen 1997. 72. 69 Zsoldos Attila-. Datálási problémák Árpád-kori királynéi oklevelekben. In: Változatok a történelemre. Tanulmányok Székely György tiszteletére. Szerk. Erdei Gyöngyi, Nagy Balázs. Bp. 2004. (Monumenta Historica Budapestinensia XIV) 184-185.
