Studia professoris-professor studiorum Tanulmányok Érszegi Géza hatvanadik születésnapjára (Budapest, 2005)

Zsoldos Attila: Ducissa Sclavoniae

DUCISSA SCLAVONIE

383

Azok a kétségek, amelyek a tekintetben merültek fel, hogy Erzsébet valóban „megszerezte volna egész Szlavónia kormányzását”,15 eloszlathatok. 1280- ban IV László király privilegiális formájú oklevélbe foglalta azon döntését, mellyel visszaadta Junk ispánnak és fiának, Jánosnak azokat a szlavóniai birtokaikat, melyeket még IV Béla felesége, Mária királyné vett el tőlük és adott lónyai disznópásztorainak (pastores porcorum de Lona).16 Az elővigyázatos birtokosok — nyilván azért, mert az ügyben a királynéi jogok is érintve voltak — a királyi döntést IV László feleségével, Izabellával is megerösíttették.17 1282-ben aztán János — akinek apja, Junk időközben minden valószínűség szerint meghalt18 — szükségesnek látta Erzsébet szlavóniai, macsói és boszniai hercegnővel is megerősíttetni birtoklását, amit aligha magyarázhat más, mint hogy Erzsébet özvegy királyné tényleges joghatóságot gyakorolt Szlavóniában, amit az is megerősíteni látszik, hogy az oklevélben Erzsébet a maga gerzencei ispánjának (comes noster de Gersenche) mondja Junk fia Jánost.19 Ugyanerre vall Erzsébet özvegy királyné egy másik intézkedése is. 1355-ben Margit szlavóniai hercegnő — I. Lajos király öccsének, Istvánnak az özvegye20 — előtt Tétény nembéli Pekri (de Pukur) Lőrinc fia Pál és rokonai bemutatták Erzsébet egész Szlavónia, Macsó és Bosznia hercegnője (regine ... Hungarie et totiusque Sclavonic, de Machou et de Bozna ducisse) privilégiumát, amelyre hivatkozva Margit hercegnő megállapította, hogy a Pekriek Pekerszentgyörgy (Pukur Zengurg) és más szlavóniai (in ... regno Sclavonic) birtokain élő népei és jobbágyai (populis et iobagionibus) fel vannak mentve a rendkívüli adó, a nyestbőradó, a hét báni dénár és a zsolozsmának nevezett élelmiszeradó (collectam, marturinarum, septem denarios banales et vectigalia, quod vulgarice zulusina vocatur) fizetése alól.21 Erzsébet oklevele csak ebből az említésből ismert: mivel azonban az özvegy királyné 1282-1283-ban viselte az említő oklevélben szereplő címet, annak kiállítása erre az időszakra tehető, s aligha lehet kétséges, hogy eredetileg Tétény nembéli Benedek fia Péter, az oklevelet 1355-ben bemutató Tétény nembéli Pekri Lőrinc fia Pál mester nagyapja kapta az abban írásba foglalt kiváltságot. A Pekriek esete nem csak arra szolgáltat újabb bizonyságot, hogy Erzsébet özvegy királyné tényleges joghatósággal rendelkezett Szlavóniában — hiszen ellenkező esetben aligha adhatott volna a helyi adók megfizetésének kötelezettsége alól mentesítő kiváltságot —, de arra is, hogy intézkedéseit jó hét évtized elteltével is érvényesnek tekintették.

Annak magyarázatát, hogy IV László miért helyezte Macsó és Bosznia mellett Szlavóniát is anyja kormányzata alá, megint csak a kunok ügyében ki15 Kristó GySzéttagolódás, i. m. 31.

16 1280: CDCr VI. 354-355. (hitelére lásd RA 3056. sz.).

17 1281: CDCr VI. 400.

18 Legalábbis 1281 után nincs adat személyére, vő. Engel Pál: Középkori magyar genealógia. (Magyar Középkori Adattár) CD-ROM. Bp. 2001. (Szenternei család).

19 1282: DF 219 421. - Az oklevél szövege újabban nyomtatásban is megjelent, lásd Codex diplomaticus regni Croatiae, Dalmatiae et Slavoniae. Supplementa II. (1271-1309). Digessit Hodimir Sirotkovié. Zagrabiae 2002. 120.

20 Stanislaw A. Sroka: A magyar Anjouk családi története. Krakow 1998. 39.

21 1355: CDCr XII. 313.