Studia professoris-professor studiorum Tanulmányok Érszegi Géza hatvanadik születésnapjára (Budapest, 2005)
N. Tahin Emma: Orvosok a Zsigmond-kori Magyarország városaiban
ORVOSOK A ZSIGMOND-KORI MAGYARORSZÁG VÁROSAIBAN 361 is utalhat. A rájuk vonatkozó csekély számú adat azonban képzettségükre és személyükre nézve kevés értékelhető információt hordoz. Magister Jacobus, aki mantuai Antal fia, nevéből ítélve olasz származású volt. Nem foglalkozásával kapcsolatban említették.75 Valószínűleg a medicusok között több olasz is lehetett, de más adatok hiányában ezt csak feltételezni lehet.76 Magister Fridericus filius Friderici de Neremberg neve alapján német származású lehetett. 1415-ben a bécsi egyetem matrikulájába ezen a néven jegyeztek be egy „pauper” diákot. Nürnbergben a Frigyes név nem volt ritka, ezért a két személy azonossága elképzelhető, de egyéb adatok hiányában csak feltevésként kezelhető. Fridericus medicus 1435-ben Zágrábban hályogműtétet, kőmetszést végzett, de belső bajokkal is foglalkozott („phisicali medicina ab intra curare"). A vele esküdtek jelenlétében kötött megállapodásban kikötötték, hogy a város szokása szerint a sebészeti beavatkozás után a beteg gyógyulásáig saját költségén a beteg családtagjának a felügyelete alatt kell maradnia, sikertelen, halállal végződő beavatkozás esetén pedig köteles visszafizetni a honoráriumot.77 Magister Fridericus de Neremberg esete is azt példázza, hogy a medicusnak nevezett orvosok belső betegségeket is gyógyítottak, és sebészeti beavatkozásokat is végeztek. A többi medicus képzettségének ismeretével sem állunk jobban. Csak annyi bizonyos, hogy a zágrábi schola maiorban a diákok az átlagosnál magasabb világi műveltséget szerezhettek.78 A zágrábi medicusok a jogásztársadalom praktikus rétegét, képzésük pedig a csak rövidebb tanulmányokat folytatók körét, és az orvosi magánoktatás korábbi és későbbi párhuzamait is eszünkbe juttatják, valamint a német nyelvű szakirodalom Landarzt néven említett vidéki gyakorló orvosait, akiknek a felkészültségére szintén nem derült fény.79 A medicusokra vonatkozó adatok hullámzása arra enged következtetni, hogy többségük csak időlegesen tartózkodott a városban, nem telepedett le. A vizsgált korszakban nem találkozunk sebészekkel, csak a korszak végén magister Jakobus cyrologussal, akiről nem foglalkozása kapcsán tettek említést. Valószínűleg azért hiányoztak a sebészek, mert amint Fredericus de Neremberg példája is mutatja, a sebészeti beavatkozásokat is a medicusok végezhették el. A vizsgált korszak forrásaiban csak egy gyógyszerészről esik szó az 1416-ban már néhaiként említett Sebastianus apothecarius személyében. Ez arra utal, hogy a gyógyszereket az orvosok maguk készítették el.80 A városban borbélyok és fürdősök is tevékenykedtek.81 Valentinus. V 337., Damianua IX. 85.; Dominicius.- VI. 23, 40, 47, 59., Jacobus de Manthua- IX. 216, 326.; Fridericus de Neremberg VI. 227. 75 Tkalčić, i. m. Di. 216, 326. 76 Lásd 74. lábjegyzet. 77 Tkalčić, i.m. VI. 227.; Die Matrikel, i.m. 1415. I. R. 77. 78 Mészáros István: Az iskolaügy története Magyarországon 996-1777 között. Bp. 1981. 59, 90, 110. 79 Bónis György: A jogtudó értelmiség a Mohács előtti Magyarországon. Bp. 1971. 13. 80 Tkalčić, i.m. cyrologus.- Jacobus. VI. 272, 273.; apothecarius.- Sebastianus VI. 30, 40. 81 Tkalčić, i.m. barbitonsor: Georgius IX. 242., Michael DC. 208.,213., 250., 256., Petrus IX. 133, 169, 189, 239, 259, 320, Stephanus 133.; balneator: Clemens DC. 281, 288., Gallus IX. 110, 11., Georgius: IX. 282, Petrus IX. 273, 280, 288.
