Studia professoris-professor studiorum Tanulmányok Érszegi Géza hatvanadik születésnapjára (Budapest, 2005)
N. Tahin Emma: Orvosok a Zsigmond-kori Magyarország városaiban
ORVOSOK A ZSIGMOND-KORI MAGYARORSZÁG VÁROSAIBAN 355 rint csak azért halt bele sérüléseibe, mert nem kezeltette magát orvosokkal, pedig megtehette volna. A sértett fején ejtett seb nemcsak külső, hanem belső sérülést is jelenthetett. A vádlott szóhasználatában cyrolicust nem említett, hanem csak medicusokat. Ennek oka az lehetett, hogy Budán a medicusok valószínűleg a sebészi feladatkört is ellátták. A „per medicos curare” kifejezésben a többes szám arra utad, hogy több medicus tevékenykedett Budán 1395-ben.41 A Jogkönyvből az orvosok talán azért maradhattak ki, mert vagy privátpraxist folytattak és nem a város szolgálatában álltak, nem a város fizette őket, vagy a városi orvos szerződtetése még nem vált megszokott gyakorlattá. A nagyvárosoktól eltekintve, Európa nyugati és középső térségeiben is még ritka volt a szerződtetett és letelepedett városi orvos. Még gyakran a nagyvárosokból is hiányzott az egyetemi fokozattal rendelkező physicus. A Jogkönyv szerint több ispotály is volt Budán, de csak anyagi természetű ügyeikről esett szó, orvosi felügyeletükről nem. A városi ispotályban a támasz nélkül maradtak karitatív gyámolítása, gondozása folyt, a terápiás kezelés háttérben maradt.42 A gyógyszerészek, apothecariusok, régi magyar nevükön patikár(i)usok foglalkozása legalább annyira közel állt a kereskedőkéhez, mint az orvosokéhoz. A Jogkönyv gyógyszerészekről szóló fejezete a foglalkozás önállósítását, kereskedelmi ténykedésük visszaszorítását, tevékenységüknek a gyógyítás szolgálatába állítását célozza. Erre vall az apotheca nyitva tartásának a szabályozása is. A Jogkönyv fellépett a kalmár áruk és a röffel mérhető holmik eladása ellen, csak a régtől fogva patikába való dolgok árusítását engedélyezte. A „régtől patikába való dolgokra” részint terjedelmi okok, részint nem gyógyszerészi képzettségünk miatt csak érintőlegesen térünk ki. Az antikvitás növényi, állati, ásványi és az arabok új technológiákkal és kemikáliákkal bővített készítményeinek a részletes taglalása gyógyszerésztörténészi felkészültséget igényel. A „StavnyrucT]”, az egészséges életvitel és a helyes táplálkozás tudománya nemcsak Európában, hanem az arab világban is kiemelt területe volt a gyógyításnak. Az egyszerű, növényi eredetű gyógyszerek alapanyagai, a pro- filaktikus célból használt gyógynövények, fűszerek, gabonaneműek, zöldségfélék, gyümölcsök és a táplálkozásra szolgáló növények közé nem lehet éles választóvonalat húzni. A gyógyszerészet irodalmát az arabok a medicináéhoz hasonlóan a görögöktől és az indiaiaktól vették át, majd saját készítményeikkel kiegészítették és továbbfejlesztették, beleértve az adagolás formáit is. Dios- corides a De materia medica öt könyvében kb. ötszáz növényi, állati és ásványi eredetű gyógyszert írt le. Avicenna Canonjának második könyvében több mint 800 gyógyanyag szerepel, amelyek között a klasszikus görög gyógyszerkincsen kívül indiai és arab eredetűek is vannak. A középkori egyetemeken több >rAnti- dotarium” volt használatban. A legközkedveltebbek egyike az „Antidotarium Nicolai” volt. A leírások és receptek egy részét a könnyebb memorizálás kedvéért versbe szedték. Az orvosi karok hallgatói tanulmányaik alatt a kor teljes 41 Budapest történetének okleveles emlékei. III/I-II. Összeáll. Kumorovitz L. Bernét. Bp. 1987. III/I. 195. (a továbbiakban: Kumorovitz) 42 Mollay, i.m. 168,§, 249,§, 373.§
