Studia professoris-professor studiorum Tanulmányok Érszegi Géza hatvanadik születésnapjára (Budapest, 2005)

N. Tahin Emma: Orvosok a Zsigmond-kori Magyarország városaiban

ORVOSOK A ZSIGMOND-KORI MAGYARORSZAG VAROSAIBAN

347

detben nagy volt a különbség, amely a sebészek képzettségének az emelkedésével mérséklődött.14

Az orvos munkáját kiegészítő gyógyító személyek között említést kell tenni a gyógyszerészekről. Az antikvitásból átörökölt hármas terápiának a „8iaur|TUcr|” és a sebészet mellett nélkülözhetetlen területe volt a gyógyszeres kezelés. Nem voltak előre elkészített gyógyszerek, mindegyiket „magistralis”-an, személyre szólóan kellett elkészíteni. Bizáncban a „Corpus Iuris Civilis” már említést tett az államilag ellenőrzött, önálló kereskedelmi intézményeknek tekintett gyógyszer- tárakról. Az arabok nemcsak átvették a nyugati és a keleti (indiai) orvosi kultúra nem csekély gyógyszerkincsét, hanem számos új kémia eljárással és kémiai anyaggal gyarapították is. Az arabok hatására kezdett az alkímia lassan kémiai tudománnyá válni. A kemikáliákkal bővült gyógyszerkincset kereskedelemük révén terjesztették is. Az arab világban az első gyógyszertár felállítása a VIII. század közepe táján történt, Bagdadban. Az arab gyógyszertárak példáját tekintették mintának a Mediterráneum első patikái. Az orvosságként felhasználható anyagok gyarapodásával, az előállítási eljárások bonyolultabbá válásával és bővülésével a gyógyszerismeret, az elkészítési mód külön szakterületté vált, és önálló szakembert igényelt.15 Az orvosi és gyógyszerészi munkaterület korábban megkezdődött elkülönülését II. Frigyes már említett intézkedése továbbsegítette. „Constitutio”-ja, amelyre a későbbi rendeletek is visszatekintettek, az orvosokkal való érdekközösség tiltásán túl esküvel kötelezte a gyógyszerészeket arra, hogy az előírt rendtartás szerint, orvos vagy esküdtek jelenlétében, csalás nélkül készítsék el a medicamentumokat. A rendelkezést be nem tartó gyógyszerészeket vagyonelkobzás és a legsúlyosabb büntetés (halál) sújtotta.

A rendelet megkövetelte, hogy a készítmények az emberi fogyasztás igényeinek megfelelő minőségűek legyenek. Előírta, hogy a gyógyszerészek az orvos (más helyen esküdtek) felügyelete mellett, saját költségükön készítsék el az orvosságokat. Addig nem vezethettek gyógyszertárat sem, amíg esküt nem tettek. A „Constitutio” gondoskodott a gyógyszertárak hatósági felügyeletéről is. Két körültekintő és szavahihető, a salernói orvos magisterek {„per magistros in fisica") előtt vizsgát tett embernek kellett ellenőriznie, hogy a készítményeket, az elektuariumokat és szirupokat a törvényes előírásnak megfelelően készítsék el, és ugyanazon módon forgalmazzák. Megszabta a gyógyszerek árát is.

A későbbi analógiák kedvéért talán az árszabást sem lesz haszontalan közreadni. A gyógyszerészeknek {stationarius) azokért a készítményekért és az egyszerű gyógyszerekért, amelyeket azelőtt nem szoktak a gyógyszertárakban {in apothecis) a vásárlás idejét követő egy éven túl tartani, unciánként három tarenus fizetséget lehet és szabad kérniük. Másokért azonban, amelyek a gyógyszerek természetéből vagy más okból egy évnél is tovább patikában tartatnak,

14 Diepgen, i. m. 225, 227.; Puschmann, i. m. 4.

15 Schmitz, i.m. 10-16.; Huldrych M Koelbing: Die ärztliche Therapie. Darmstadt, 1985. 54-57.; Józsa László: Gyógyszerek és gyógyszerészet Bizáncban. Gyógyszerészet 48 (2004) 101. (a továbbiakban: Józsa); Diepgen, i. m. 174, 187.; Hints Elek: A középkori orvostudomány. Bp. 1939. 76-80. (a továbbiakban: Hints); Kempler Kurt: A gyógyszerek története. Bp. 1984. 36-37.