Studia professoris-professor studiorum Tanulmányok Érszegi Géza hatvanadik születésnapjára (Budapest, 2005)

Szelestei N. László: A „De modo bene vivendi” című mű magyar fordítása középkori kódexeinkben - és 1612-ben . . .

328

SZELESTEI N.LÁSZLÓ

(12, 35)

Soror carissima, iustitia est Deum toto corde amare, iliique tota adhaerere voluntate, qui est summum bonum. Summum bonum amare summa est beatitudo. Qui Deum amat, bonus est; si bonus, ergo et beatus. Quanto homo plus Deum diligit, tanto magis beatus erit. Dilectio est specialis et propria virtus sanctorum.

Amantissima mihi in Christo soror, ideo haec dixi, ut nullus amor saeculi te separet ab amore Christi. Sponsa Christi, etiam rogo, ut aliquid nobis de amore coelestis sponsi tui dicas. Fasciculus myrrhae dilectus meus mihi, inter ubera mea commorabitur ... (Cant. 1, 12.) Locus cordis est inter ubera, hoc est inter mammillas, ergo dilectus meus inter ubera mea commorabitur, id est memoria, dilectio et amor lesu Christi, sponsi mei, semper erit inter mammillas meas, hoc est in corde meo. Et sive in prosperis, sive in adversis semper ad memoriam reducam omnia bona, quae mihi tribuit; quia dilexit me, et mortuus est pro me; atque ascendit ad coelos, et ut ad eum perveniam, quotidie vocat me dicens: Veni de Libano, sponsa, veni, coronaberis! (Cant. 4, 8.) Laeva lesu Christi, sponsi mei, sub capite meo; id est donum Spiritus Sancti requiescat in me in hac praesenti vita, et intellectus sanctarum Scripturarum sit in mente mea, ut eum cognoscam et perfecte intelligam; et dextera illius amplexetur me; hoc est: ad aeternam beatitudinem pervenire faciat.

(12, 36)

Carissima soror, roga ancillas Christi, quae tecum sunt, et dic eis: Fulcite me floribus, stipate me malis, quia amore lesu Christi, sponsi mei, langueo. (Cant. 2, 5.) O, vos sanctae sorores meae, quae iam Christum super omnia diligitis, et nihil amori illius praeponitis, fulcite me bonum vestrorum exemplis, et qualiter Christum, dilectum meum, invenire valeam, ostendite, quia prae amore illius infirmor. Hic amor dulcis, hic languor suavis, haec infirmitas sancta, haec dilectio casta, coniunctio intemerata, haec copula inviolata, haec complexio illibata:

Zerelmes Néném, igaz es méltó az Istent tellies ziuel zeretnj, es tellies akarattal hozzá ragazkodnj, ugimint ki tellies jo. Az tellies iót kedig zeretnj, tellies boldogság. [108] Az ki az Istent zeretj, io az; hogi ha io, tahát boldogis egietembe(n). Mennél inkáb ember zeretj az Istent, annijual boldogab lézen. A zeretet magán ualó es tulaidon iozágok a zenteknek.

Ch(ristu)sban nékem zerelmes Néném, ezeket csak azért mondám, hogi ez uilágnak sem(m)j zere- tetj el ne zakazzon teged az Ch(ristu)snak zere- tetitöl. Ch(ristu)snak Jegiese, azon(n)is kérlek téged, hogi ualamit mondgi mi nékünk az te meniej Jegiesednek zeretetiröl. Mirrha maroklat nékem az én zeretöm, az én emlőim közöt mulatkozik. Mond nijluábba(n) tahát zerelmes Néném, hogi mégis érésük amit mondaz. Mirrha marokolat nékem az én zeretö(m), az én emlőim közöt mulatkozik. A ziűnek hele az emlők közöt uagion; tahát az én zeretöm, az [109] én emlőim közőt mulat: azaz, a Jesus Ch(ristu)snak én Jegiesemnek emlékezete, zeretete, es keduessége, lézen mindenkor az én emlőim közöt kebelembe(n), tudni illik az én ziuemben. Es mind jo zerencsés dolgaimba(n), s’ mind ellenem ualokba(n) mindenkor ezemben iúta- to(m) minden iauait, mellieket nekem adót: mert zeretet engem, és meg hóit érettem, és fel ment meniorzágba(n), és hogi énis hozzá men(n)iek, minden nap hiűű engem, monduán: Jöuel Libanus he- giéröl én Jegiesem, iőuel meg koronáztatol. Az Je- s(us) Ch(ristu)snak én Jegiesemnek bal keze az én feiern alat, az az, az Zent lélek aiándéka niugodjék én raitam ez ielen ualo életemben: es a zent Írásoknak értelme légién az én elmemben, hogi azt meg ércsem, es tökélletesen meg esmériem: es az [110] ö iob keze ölellien meg engem, az az, jutasson az örök boldogságra.

Zerelmes Néném, kéried az Ch(ristu)snak zol- gálo leánijt, kik ueled egietembe(n) uadnak, es mond- giad nekik: Támogassatok engem uirágokkal, uegie- tek engem kömiűl álmakkal, mert az Jesus Ch(ris- tu)snak én Jegiesemnek zeretetiben el lankadok. O tj én zent Nénéim, kik im(m)ár az Ch(ristu)st mindeneknek fölötte zeretitek, es sem(m)it az ö zeretetinél elöb ne(m) uéztek; támogassatok engem az tj iozágos dolgotoknak peldáiual, es miképpen találhassa(m) meg az Ch(ristu)st, én zeretö- met, mutassátok meg énnékem, mert az ö zeretete miá zintén el lankatta(m). Édes ez a zeretet, giö- niörüséges ez a lankadás, zent ez a betegség, tizta ez a zeretet, zeplötelen ez a társalkodás, förtözet- len ez az egiesülés, züzen ualo ez az őlelgetés, lelkj es Istené ez az Házasság.