Studia professoris-professor studiorum Tanulmányok Érszegi Géza hatvanadik születésnapjára (Budapest, 2005)
Süttő Szilárd: „Temporibus sanctorum regum Hungarie”
316 SÜTTŐ SZILÁRD Ezen szent királyokat emlegető oklevelek közül az első7 csak újkori másolatban maradt fenn, és a valóban szokatlan nyelvezetű irat Barabás Samu Székely oklevéltárában hamisítványként szerepel8 - valószínűleg alaptalanul. Az oklevél szerint Mária és Erzsébet királynők a kézdi, orbai és sepsi székelység nevében elébük járuló Torja-i Danch fia: Miklós, Orbaj-i Mihalcz fia: Jakab és Sepsi-i Daczo fia: Tamás, a székelység három nemének határjárói kérésére, miszerint a királynők tartanák meg őket szabadságaikban és határaik között, amelyek Magyarország szent királyainak idejétől fogva a felséges fejedelemnek, az áldásos emlékezetű Lajos úrnak, érdemdús atyjuknak és hitvesüknek (a királynő és az anyakirályné egyszerre beszélnek!), Erdély királyának élete fogytáig („a tempore sanctorum regum Hungáriáé usque ad consummationem vitq condam excellentissimi principis domini Ludovici regis Transsilvaniae, cuius memoria in benedictione est, patris et consortis nostri benemerentissimi”) fennálltak - a királynők megígérik a kérés teljesítését, vagyis a szent királyok idejétől a mondott ideig („[a tempore] ipsorum sanctorum regum Hungáriáé usque ad tempus praefixum”) élvezett szabadságok megőrzését valamint a Dán vajda területe és Moldva felé eső határaik megerősítését. Barabás Samunak az oklevél hitelességével kapcsolatos fenntartásai9 nem meggyőzőek. Legrészletesebben az oklevél keltezésével foglalkozik, mondván, hogy 1386. július 11-én a királynők nem tartózkodhattak a Dráva melletti Apátiréven - de ez az észrevétele az általa felhasznált egyéb oklevelek keltezésének félreértésén alapszik: valójában az 1386. július 11-i Dráva menti tartózkodás tökéletesen illeszkedik a királynők itineráriumába.10 Az orbai székelyek szereplése sem elképzelhetetlenül nagy anakronizmus: az Orbai-szék első kétségtelen hitelű 1462-es említése dacára területét már a XIII. században székelyek népesítették be, csakúgy, mint az 1349-ben districtus-ként, 1366-ban „szék”-ként említett Sepsi-széket vagy a szintén csak 1427-től említett Kézdi-széket.11 Nagy Lajos erdélyi királyi címe valóban rendkívül furcsa, de tekintetbe véve azt, hogy az országos bizonytalanság ezen idejében az erdélyi nemesség korábban nem, és később is csak nagy sokára látott önszerveződése mutatható ki,12 valamint azt, hogy a hirtelen megnövekedett transzszilván öntudatú, de udvartól távol álló kérelmezők nyújthatták be a királynői oklevél alapjául szolgáló fogalmazványt, amely egyáltalán nem biztos, hogy illeszkedett a kancelláriai praxishoz, végül pedig azt, hogy nehezen képzelhető el bárki is, aki épp egy hamisítványban kísérletezik valamely soha nem látott uralkodói címmel - mindezt figyelembe véve tehát a „regis Transsilvaniae” nem jelent feltétlenül hamisítást. Azt, hogy a székelyek szükségét és lehetőségét látták szabadságaik biztosításá7 Magyar Országos Levéltár, Diplomatikai Levéltár 68 751. 8 Székely oklevéltár 1219-1776. Közzéteszi: Barabás Samu. Bp. 1934. 412-419. 9 Barabás, i. m. 413-416. 10 Erről lásd Süttő Szilárd: Anjou-Magyarország alkonya. Magyarország politikai története Nagy Lajostól Zsigmondig az 1384-1387. évi belviszályok okmánytárával, I—II. Szeged, 2003. I. 140., II. 402. 11 Lásd Benkő Elek vonatkozó szócikkeit (Kézdi-szék, Orbai-szék, Sepsi-szék): Korai magyar történeti lexikon (9-14. század). Főszerkesztő: Kristó Gyula, Bp. 1994. 349., 507. és 599. 12 Erről lásd Süttő, i. m. I. 105-107.
