Studia professoris-professor studiorum Tanulmányok Érszegi Géza hatvanadik születésnapjára (Budapest, 2005)

Süttő Szilárd: „Temporibus sanctorum regum Hungarie”

Süttő Szilárd:

TEMPORIBUS SANCTORUM REGUM HUNG ARIE”

(A „szent királyok” fogalma a 14. század végi Magyarországon)

Az Árpádok pogány korból eredő, vérségi alapú trónjogának, karizmatikus kiválasztottságának vizsgálata során még a harmincas években figyelt fel Deér József — egyéb jelenségek mellett — arra, hogy a „szent királyok” kifejezés a késő Árpád- és kora Anjou-korban olykor nem csupán a kanonizált uralkodókra, hanem az Árpád-ház egészére vonatkozik.1 Bartoniek Emmával folytatott vitája lezárásaképp - aki szerint a „szent királyok” mindig a szentté avatott uralkodókat jelentette, és egyetlen kivételként csupán I. Károly 1317-es oklevelét volt hajlandó elfogadni, ahol a IV Bélára, V Istvánra sőt Kun Lászlóra (!) vonatkoztatott „szent ősök”-et (sacri progenitores) nyilván nem lehetett egyházi értelemben vett szentséggel magyarázni; ez utóbbi, szerinte „egészen egyedülálló, egyetlen adat”-ot azonban elírásnak minősítette2 - Deér okleveles bizonyítékait az említett 1317-es oklevél mellett IV Béla, V István és Nagy Lajos egy-egy, szent ősöket és Magyarország szent királyait említő kiadványában összegezte.3 Mivel Deér tételei azóta is vitatottak, így például az uralkodói szentség témakörével legtöbbet foglalkozó hazai kutató, Klaniczay Gábor az Árpádok egész dinasztiájára kiterjedő szentség 13. századi képzetét korábbi munkáiban elfogadni látszott,4 utóbb valószínűtlennek minősítette,5 csakúgy, mint a pogány karizmatikus elképzelések és a szent királyok emlegetése közti kapcsolatot,6 ezért az alábbiakban három idevágó 14. század végi okleveles adatra szeretnénk felhívni a figyelmet, egyszersmind kísérletet téve a bennük foglalt „szent”-ség értelmezésére is.

1 Josef Deér: Heidnisches und Christliches in der altungarischen Monarchie. Szeged, 1934. (a továbbiakban: Deér: Heidnisches) 44.

2 Bartoniek Emma: A magyar királyválasztási jog a középkorban. Századok 70 (1936) 359-406, különösen 362-366; az 1317-es oklevélről lásd 365. (1. jegyzet)

3 DeérJózsef: Az Árpádok vérségi joga. Bp. é. n. (a továbbiakban: Deér: Árpádok) 4-5.

4 Klaniczay Gábor: Áz Anjouk és a szent királyok. Fejezet a középkori szenttisztelet történetéből. In: „Mert ezt Isten hagyta...” Tanulmányok a népi vallásosság köréből. Szerk. Tüskés Gábor. Bp. 1986. 65-87. (a továbbiakban: Klaniczay: Anjouk) 78. és 86. (74. jegyzet); Gábor Klaniczay: Königliche und dynastische Heiligkeit in Ungarn. In: Politik und Heiligenverehrung im Hochmittelalter, hrsg. von Jürgen Petersohn. Sigmaringen, 1994. 343-361., 360. (Vorträge und Forschungen Bd. 42); (a továbbiakban: Klaniczay: Heiligkeit)

5 Klaniczay Gábor: Az uralkodók szentsége a középkorban. Bp. 2000. (a továbbiakban: Klaniczay: Uralkodók) 190.

6 Klaniczay: Uralkodók, 190. Korábban ezzel kapcsolatban nem foglalt állást: Klaniczay: Heiligkeit, 349.