Studia professoris-professor studiorum Tanulmányok Érszegi Géza hatvanadik születésnapjára (Budapest, 2005)

Spekner Enikő: A magyarországi beginák és beginakolostorok 13. századi története

312

SPEKNER ENIKŐ

1298 végéig Magyarországon tartózkodott. IV Miklós pápa már 1290 őszén írt Lodomér érseknek és az itteni pápai követnek, hogy gondoskodjanak az özvegy királyné jegy ajándékának, javainak és jogainak biztosításáról, s erről Izabellát is értesítette, s érdeklődött, hogy Magyarországon szándékozik-e maradni, vagy visszatér hazájába, Nápolyba. A maradás ténye hamarosan eldőlt, mivel a pápa 1291. évi januári, a királynét ismételten támogató levele már nem érdeklődött utazási szándékairól.42 Feltehetően a nápolyi Anjouk magyarországi bázisának biztosítására maradt itt, amit a sűrű követjárások és az Izabellának küldött pénzbeli és egyéb juttatások is igazolnak.43 Az özvegy királyné elhelyezése nem lehetett könnyű feladat. Margitszigeti fogsága után Lodomér érsek ugyan többször vendégül látta Esztergomban, de állandó ottlétre nem rendezkedhetett be, ráadásul Esztergomban nem volt számára megfelelő apácakolostor, ahol menedéket lelt volna. Az nem valószínű, hogy a Margitszigetre, fogsága színhelyére visszatért volna, annál is inkább, mert ekkor érkezett oda vissza korábbi fogva tartója, a viharos élete miatt Lodomér érsek által keserű szellemességgel „sanctimonialis” helyett „antimonialis”-nak bélyegzett Erzsébet hercegnő, IV László nővére.44 Állandó elhelyezésére megfelelőbb helynek tűnhetett az egyébként is bizalmas környezetéhez tartozó főúri hölgy által alapított budavári begina kolostor. Buda kiváltképp kedvelt helye volt Izabellának, Zsoldos Attila kutatásai szerint a város 13. század közepi alapítása óta ő volt a legtöbbet itt tartózkodó királyné. 1285-ben is Budán vészelte át udvarával együtt az újabb tatár betörést. Udvartartásának egyik embere IV László dajkájának, Mennának fia, György budavári polgár volt.45 Ez a megoldás III. Andrásnak és udvarának is elfogadható lehetett, hiszen itt könnyebben figyelemmel tudták kísérni a rivális Anjouk családjához tartozó özvegy királyné életét. Mojs nádor özvegyének személye, az a körülmény, hogy a begina kolostor birtokokat kapott, és éppen 1290-ben (a későbbiekben már csak kevés birtokadományban részesült, s inkább a már meglévők környékén, mintegy kiegészítésképpen), valamint az, hogy Izabella pártfogóinak, Mojs mester özvegyének 1296 és 1298 között és Lodomér érseknek 1297 végén bekövetkezett halála után távozott Magyarországról, azt erősítik, hogy ő 1290 és 1298 között a budavári ferences begina kolostor lakója lehetett.46

A 14. század elején a kolostort néhány oklevélben „domus Sibille”-nek, illetve „claustrum Sibillene”-nek nevezték.47 Az elnevezés eredetét a kutatás mindmáig nem tisztázta megnyugtatóan. Karácsonyi János elvetve Mojs mes42 Theiner, i. m. I. 368-372. No. DXC-DXCI., DXCVT-DXCVII.

43 Magyar diplomacziai emlékek az Anjou-korból. Szerk. Wenzel Gusztáv. I. Bp. 1874. 120-121. No. 143. és 145., 131-132. No. 157. (Magyar Történelmi Emlékek); (a továbbiakban: Wenzel: Dipl. Emi.)

44 Karácsonyi János: A mérges vipera és az antimonialis. Századok 44 (1910) 1-24.

45 BTOE I. 223-224. No. 208.; Zsoldos Attila:A királyné udvara az Árpád-korban. Századok 136 (2002) 269-275., 291.; Zsoldos Attila: A királynéi intézmény az Árpádok korában. Akadémiai nagydoktori értekezés. Kézirat. Bp. 2003. 108., 113-114., 136-137.

46 Wenzel: Dipl. Emi. 132-133. No. 159-160.

47 DL 29 662., 29 999.; Anjou-kori Oklevéltár X. Szerk. Blazovich László-Géczi Lajos. Budapest-Szeged, 2000. No. 137., 169., 272.; DL 2469.; Anjoukori Okmánytár. Codex Diplom. Hungaricus Andegavensis. Szerk. Nagy Imre, Tasnádi Nagy Gyula. I-VII. Bp. 1878-1920. II. 339. No. 301.; Anjou-kori Oklevéltár. XI. Szerk. Almási Tibor. Budapest-Szeged, 1996. 282. No. 606.