Studia professoris-professor studiorum Tanulmányok Érszegi Géza hatvanadik születésnapjára (Budapest, 2005)

Bertényi Iván: Beszélhetünk-e kettős uralomról hazánkban II. (Kis) Károly országlása idején (1385. december 31. - 1386. február 7.)

28

BERTENYI IVAN

számított 15 napon belül juttassák el Erzsébet kamarájába, késedelem esetére pedig dupla adó behajtását helyezi kilátásba.23 Ebből az oklevélből is kiolvasható azonban a tendenciózus beállítás: a Máriát koronájától és uralkodói jogaitól megfosztó, trónbitorló Károly elleni fegyveres fellépéshez van szükség a kérdéses adó (collecta) azonnali beszolgáltatására. így megítélésem szerint e két utólagos adat nem látszik elégségesnek az 1385. december 31. és 1386. február 9. közti kettős hatalom fennállásának a megcáfolására. (Zárójelben megjegyzem, hogy nem nagy túlzással akár hármas hatalomról is beszélhetünk 1386 elején. Zsigmond, aki II. Károly elől külföldre (Brünnbe) menekült szintén nem adta fel Magyarország uralmára formált — akkor még meglehetősen bizonytalanul körvonalazódott —jogait, s az ország északnyugati területein a gyakorlatban is politikai tényezőként hatott. 1386. január 13-án mint brandenburgi őrgróf és a Szent Római Birodalom főkamarása ígéretet tett két Nyitra megyei birtok el- adományozására, akkorra, amikor majd teljesen elnyeri Magyarország jogarát és uralmát.24 25)

Befejezésként, bár nem tartozik a tanulmány elején feltett kérdés megválaszolásához, a Károly 39 napos magyarországi uralmának a végén a király végzeteként lesújtó gyilkos szerszám kérdésében annyit jegyeznék meg, hogy teljes bizonyossággal valószínűleg sohasem fogjuk tudni sem a merénylet pontos lefolyását, sem azt, pontosan mit emelt Károlyra Forgách Balázs, annak ellenére, hogy messzemenően egyetértek Kubinyi Andrásnak a bicellusról több helyen kifejtett, s önálló cikkben is publikált szómagyarázatával.26 Egyben elismerésemet fejezem ki az iránt a széleskörű anyaggyűjtés iránt, amelyet a merénylet eseménysorának a rekonstruálásához — de az egész, általa vizsgált 1384-1387. közti időszak történetének a feltárásához is — Süttő Szilárd lefolytatott. Hogy az általam elképzelt eseménysorban kardot adok Forgách Balázs kezébe26, főleg annak tudható be, hogy a különböző források alapján lehetséges feltételezéseket látva kedves költőm, Arany János módszeréhez tértem vissza. 0, amikor a Toldi Szerelme utolsó előtti versszakában leírja a saját családja (általa jól ismert) címerét, (vállalva a kisebb pontatlanságot) így magyarítja a famíliája ármálisában szereplő címert:

„Szolgálta királyát, - majd a fejedelmet

Kinek én ezt írám tört címere mellett

Zárt sisakon s pajzson kézbe’ kivont kardú

Nagyfalusi Arany, szalontai hajdú.”27

23 DF 262 255. - közli: Süttő, i. m. II. 332.: 585. sz.

24 „dum sceptrum et dominium regni Ungarie feliciter adepti fuerimus” - DL 95 287. - Szövegét közli: Süttő, i. m. II. 311. ( 548. sz.)

25 Kubinyi András: Bicellus. Adatok egy középkori fegyverfajta meghatározásához. Budapest Régiségei 23 (1973), 189-192. A magam részéről Kubinyit követve a modern olvasó számára — utólag úgy tűnik — kissé túlbonyolított megfogalmazással a közelmúltban úgy írtam le magyarul a kérdéses fegyvert, hogy Forgách Balázs „rátámadva (kétélű rövid) kardjával (tőrével) súlyosan megsebesítette Károlyt” - Bertényi Iván: A tizennegyedik század története. Bp. 2000, 62.

26 Bertényi Iván: Magyarország az Anjouk korában. Magyar História. Bp. 1987. 246.

27 Arany János: Toldi Szerelme. A Daliás Idők első és második dolgozata. In: Arany János Összes Művei V kötet. Sajtó alá rendezte: Vojnovich Géza. Bp. 1953. VII. ének, 111. versszak.