Studia professoris-professor studiorum Tanulmányok Érszegi Géza hatvanadik születésnapjára (Budapest, 2005)
Bertényi Iván: Beszélhetünk-e kettős uralomról hazánkban II. (Kis) Károly országlása idején (1385. december 31. - 1386. február 7.)
26 BERTENYI IVAN jus 1.) halasztja azt a pert, amelyet Káliói István fia István a Vízkereszt nyol- cadi perszakon folytatott Radalph-i János fia, Radalph ellen a (korábban országbíró) Kaplai János perbehívó levelébe foglalt tárgyban, s minthogy (országbírói) tisztsége számára még nem készültek el Imre országbíró pecsétjei, édesapja, Bubek György királynői tárnokmester pecsétjével erősíti meg az oklevelet.17 Nyilvánvaló, hogy a királynői perhalasztó parancsot az országbírói oklevél kiadása (1386. január 20.) előtt adták ki. De mi a „terminus post quem”? Süttő szerint ez nem állapítható meg, csak a „terminus ante quem”. A kulcsszó, ami Süttő véleményével szemben mégis megállapíthatóvá teszi a „terminus post quem”-et, a „nobis”, azaz annak hangsúlyozása, hogy Bubek Imre országbírónak adták a királynői parancslevelet. Bubek Imre az 1386. januári (vízkereszt nyolcadi) perszak közben vette át az országbírói tisztséget. Ez azon kevés álbtás egyike, amelyben mindhárman (jómagam, Engel Pál és Süttő Szilárd) egyetértünk.18 így már csak Bubek Imre tisztségbe lépésének a dátuma után történhetett a királynői (vagy a „reginalis” magyarban kétértelmű jelentése révén talán királynéi, ez utóbbi esetben tehát Erzsébet nevében kelt) perhalasztó parancs kézbesítése, vagyis mindenképpen II. Károly előző év utolsó napján való megkoronázása után. Hogy nem későbbi oklevél antedatálására került sor, a nem örök érvény (egyszerű perjogi aktus) tartalom mellett az is bizonyítja, hogy a corroboratios formulából kitűnően az országbíró még frissen töltötte be méltóságát: az új tisztség számára vésett pecsétnyomói még nem készültek el, ezért édesapja pecsétnyomójával pecsételt. De ugyanúgy az országbíróhoz intézett királynői (esetleg királynéi) parancslevélről, s az abban foglalt utasítás teljesítéséről tanúsodik egy, az imént bemutatott oklevélhez erősen hasonló, s így szintén bizonyító erejű másik oklevél. Ebben Bubek Imre a sági prépostnak Kékkői Miklós fiai, Balázs mester és János elleni perét ugyancsak Szent György-nap nyolcadára (1386. május 1-jére) halasztja (prorogálja).19 Végül a DL 52 520. számú, a Kállaiak ügyében kiállított oklevél — nézetem szerint — szintén ide vonható. Süttő úgy véli, ennek nincs köze a kettős uralomhoz. Való igaz, hogy miként ő állítja, eredendően még 1385. január 20-án kelt egy Mária királynő nevében kiállított bírói parancs ez ügyben, s a kiskorú 17 Nos comes Emericus, iudex curie regie ... causam, quam Stephanus filius Stephani de Kalio ... contra Radalphum filium Johannis de Radalph iuxta continentiam litterarum comitis Johannis de Kapla ... evocatoriarum super factis in eisden expressis in octavis festi epiphaniarum Domini movere habebat coram nobis de reginali litteratorio mandato pro ipso Radalpho nobis allato ad octavas festi beati Georgii martyris nunc venturi duximus prorogandam. Presentes eo, quod sigilla nostra pro dicto honore nostro nundum sunt promptuata, sigillo Georgii Bubek fecimus consignati. Datum Bude, octavo die termini prenotati, anno Domini Mmo CCCmo LXXXmo sexto. - DL 52 517. Hivatkozom rá: Bertényi 1976, 184. (77. lábjegyzet.). Szövegét közli: Süttő, i. m. II. 316.: 556. sz. 18 Bertényi 1976, i. m. 184., 235.; Engel Pál: Magyarország világi archontológiája 1301-1457. I-II. História Könyvtár. Kronológiák, adattárak. 5. Bp. 1996. I., 8.; Süttő, i. m. I., 158. 19 Itt is comes Emericus Bubek, iudex curie regie az oklevéladó, itt is Kaplai János ispán oklevele, valamint ezúttal a váci káptalan evocatoriája és inquisitoriája alapján, ill. az abban foglaltak tárgyában kerül eléje a per, amelyet „de reginali litteratorio mandato pro ipsis causam atractis nobis allato" halaszt el, s pecsétje el nem készülte miatt most is édesapja, Bebek György királynéi tárnokmester pecsétjével erősít meg. - DL 65 804., közli Süttő i. m. I., 316.: 557. sz. De teljesen hasonló a DL 60 426 számú (Süttő, i. m. II. 317.: 558. sz.) oklevél is.
