Studia professoris-professor studiorum Tanulmányok Érszegi Géza hatvanadik születésnapjára (Budapest, 2005)
Oborni Teréz: Néhány megjegyzés a székely széki önkormányzat történetéhez
MIKLÓSVÁRSZÉK 1624. ÉVI PRIVILÉGIUMA 267 így hangzik: „hogy ők, noha a háromszéki főkapitány és királybírók alatt legyenek, de vicéjek (azaz alkirálybírójuk) magok közül való lévén törvény dolgában magán való egy külön székek legyen, ahonnan az ő törvények is, mint a több székeké, nem másuvá, hanem egyenesen táblánkra appelláltassék”.26 Ez a levélrészlet sem felel meg teljes mértékben az alább közlendő Bethlen-féle privilégium tartalmának, de annyiban mégis helytálló, hogy megengedi a fejedelmi táblára való fellebbezést, illetve a saját országgyűlési követek küldését. Bethlen Gábor székelypolitikája — Demény Lajos jóvoltából tudjuk — fontos részét képezte a koncepciózus fejedelem belpolitikájának. Bethlen elsősorban a székely katonáskodó rétegek megtartására, a jobbágyosodás megállításra vonatkozóan, illetve az egyes székely társadalmi rétegek egymással szembeni viszálykodása ellen tett alapvető intézkedéseket.27 E kérdések rendezését célzó döntései mellett a közigazgatási viszonyokban felmerülő bizonytalanságok jóval kevesebbszer igényelték a fejedelem beavatkozását. Mégis, ebből a privilégiumlevélből kiviláglik, hogy átgondolt volt a fejedelem parancsa, hiszen az önkormányzati viszonyok rendezettsége alapvetően szükséges volt a székelyek számára kiadott más jellegű rendszabályok szigorú betartatásához is. Bethlen 1624. évi privilégiuma minden korábbinál részletesebben szabályozza Mik- lósvárszék önkormányzati működését s helyzetét. A Sepsiszék területén fekvő Erdővidéknek nevezett districtus kilenc fal- vának székelyei — akik egyébként magukat régtől fogva Szentmiklósvár fiúszéknek tartják —képviseletében baróti Baróthi Ferenc és nagybaconi Baló László a fejedelem elé járult, és három oklevelet mutatott be. Az első Lábatlani János székely és temesi ispán említett oklevele volt (1459), a második Szapolyai János 1532. évi parancslevele Sepsiszék számára, a harmadik pedig Báthori Gábor megerősítő levele, amelyben az 1459. évi oklevelet írta át és erősítette meg. A követek kérték a fejedelemtől az oklevelekben foglalt privilégiumok elismerését és megerősítését. Kérésük meghallgatásra talált, és Bethlen Gábor az alábbiakban szabályozta Miklósvárszék jogait és helyzetét: Először is meghagyta a fejedelem, hogy a Szentmiklósvára fiúszéket alkotó kilenc falu Háromszék (Sepsi, Kézdi, Orbai) jelenlegi és minden jövőbeni főkapitányának és főkirálybírájának legyen alávetve, az említett három szék módjára, Sepsiszékkel együtt, minden ügyben. Azzal a kivétellel mégis, hogy az említett szentmiklósvárszéki kilenc falu mindegyikében az ott élő nemesek rendjéből bizonyos személyeket a főkirálybíró helyettesítésére jelöljenek ki és nevezzenek meg, és azokból egyet, akit a hazai törvények és jog ismerete, valamint istenfélő és jó lelkiismeretének bizonyossága alapján a főkapitány és a főkirálybíró alkalmasnak ítél, tegye meg alkirálybíróvá Szentmiklósvárszéken. Az alkirálybíró a többi, hasonlóképpen közülük választott esküdt ülnökkel együtt a kisebb vagy fiúszéken, a már régóta bevett időben, napokon és helyen, a többi törvényszé- * 21 26 Kállay: Históriai értkezés, i.m. 191. 21 A Bethlen uralkodása alatti székely társadalom beható elemzése: Demény Lajos: Bethlen Gábor székely politikája. In. Történeti Tanulmányok II. A Kossuth Lajos Tudományegyetem Történelmi Intézetének kiadványa. Szerk. L. Nagy Zsuzsa, Veress Géza. Debrecen, 1993. 23-54. (Acta Universitatis Debreceniensis de Ludovico Kossuth Nominatae Series Historica 46.) és Demény Lajos-. Gazdálkodás és társadalom Székelyföldén Bethlen Gábor korában. Századok 135 (2001) 907-953.
