Studia professoris-professor studiorum Tanulmányok Érszegi Géza hatvanadik születésnapjára (Budapest, 2005)
Németh Péter: Két szatmári család eredetéről
KÉT SZATMÁRI CSALÁD EREDETÉRŐL 239 a két utóbbitól, hogy zsadányi és tyukodi birtokokat osszák 6 felé, s adják ki belőle a részüket. Ám a tényleges osztáskor a birtokban részesülők megsokasodnak: Tyúkod esetében Rápolti László mellett Miklós fia Sebestyén, Pálfalvai Sándor leánya Zsuzsanna mellett Pálfalvai Fülöp leánya Erzsébet, Istvándi Miklós két fia mellett a többi fiú, László és Sebestyén, továbbá György eddig nem említett dédunokája, [Dobszai] Mihály fia János, Zsadány esetében pedig Pócs fia László azok a személyek, akiket az oklevél bevezetője nem említ.39 A kép így is változatos: a leányok illetve az unokák férjei sorában tehetős középnemesek és szegény kisnemesek egyaránt megtalálhatók, dicsérve a birtokszerző nagyapát. A távolba szakadt Pócs unokái 1418-ban kerülnek ismét szemünk elé: ekkor Zsigmond király Perényi Pál fia Miklós királyi lovászmester felsorolt érdemeiért Fancsali Pócs András fia Lászlót, Dobszai Mihály fia Jánost és Liptói Mihály fia Lászlót új adomány címén megerősíti az Újvár megyei Fancsal és Kázs- márk birtokokban, az utóbbiban szedni szokott vámban és egy Borsod megyei birtokban (neve kitörött az oklevélből), amely javak már őseiknek is „békés tulajdonában” voltak.40 Ugyanezt a két falut, Fancsalt és Felsőkázsmárkot (Fel- sowkazmark) bírja az 1427-es adóösszeíráskor Liptói László és Dobszai János, immár külön-külön 28, ill. 21 portával.41 A Piskárkosi család kettéválása szatmári és abaúji ágakra egy 1436-ban kezdődött birtokperből tűnik ki igazán. Ez egyben azt is jelzi, hogy az utóbbi, távolba szakadt ág mindig is figyelemmel kísérte az ősi javak sorsát, de ez már az 1406-os osztozáskor is kitűnt. 1436-ban ugyanis Piskárkosi György fia Gergely és édestestvére, János krasznai főesperes tiltják osztályos testvéreiket, Piskárkosi Mihály fia Jánost és András fia Lászlót, hogy a három birtokban, Piskárkoson, Tyúkodon és Zsadányban lévő részeiket leánytestvérüknek, Katalinnak (Zsadányi Tamás özvegyének, Vetési Istvánnénak) átengedjék, apjukat, Györgyöt pedig attól, hogy ehhez hozzájáruljon.42 Ez az esemény egyébként a szatmári ág egyik utolsó szereplése, mert 1449-ben már Zsadányi Tamás deák testvére, Margit szeretné gyermekeit, Györgyöt és Zsófiát a fenti részekbe iktatni, de a nőági rokonok, a Vetésiek, a Kölesei Bornemisszák, a Károlyiak, a Csicseri Ormosok, sőt egy tyukodi kisnemes is ellentmondanak.43 A szereplők közül Tamás sókamarás életútja érdemel figyelmet. O, Mihály fia, szatmári királyi sóalkamarásként kezdte pályafutását, majd a feleségével, Piskárkosi Katalin kezével kapott zsadányi birtokrészről felveszi a Zsadányi nevet. E néven köti meg mint rokon vagy szomszéd Poroszlai/Neszmélyi Hancs- kó (Hanchyko—Hanczko) fiával és unokájával azt az örökösödési szerződést, amelyben Zsadányi Tamást családtagnak adoptálják, Poroszló és Iván Heves megyei birtokok, a hozzájuk számos prédium, valamint a poroszló rév jövedelmei 1/3-ában részesítik. Ha sikerül közösen visszaszerezni a Poroszlóhoz tarto39 1406: Zs. II/l. 4808. reg. 40 1418: Zs. VI. 2374. reg. 41 Engel Pál: Kamara haszna-összeírások 1427-ből. Bp. 1989. (Új Történelmi Tár 2.) (a továbbiakban: Engel: Kamara haszna) 31, 45, 34, 47. 42 1436: DL 65 043. 43 1449>749: DL 71 779.
