Studia professoris-professor studiorum Tanulmányok Érszegi Géza hatvanadik születésnapjára (Budapest, 2005)
Németh Péter: Két szatmári család eredetéről
240 NÉMETH PÉTER zó, de idegen kézen lévő birtokokat, különösen pedig a Komárom megyei királyi kézen lévő Neszmélyt, akkor azokból is egyharmad rész illeti meg Zsadányit.44 A tényleges birtokbavétel ezután meg is történhetett, ugyanis 1429-ig nyomon követhető perek sorát ismerjük poroszlói rév zálogbirtokosaival, a Kapiakkal.45 Zsadányi (eredeti nevén Iváni!) Mihály fia Tamás deák pályafutása egyébként közismert: 1415-26 között Ozorai Pipo familiárisaként lett szatmári sókamarás, majd ura halála után a temesi ispánságot átvevő Rozgonyi István alispánja, temesi várnagya, 1430 február 24-e előtt bekövetkezett haláláig. Ekkor ugyanis Poroszló általa bírt 1/3-át — amelyet Kapi János kapott meg bírság fejében — volt ura, Rozgonyi István egyszerűen elfoglalta.46 Az Abaújban maradtak közül a Dobszai-ág Lászlóval (1470) minden bizonnyal kihalt. Itt kell megjegyeznünk, hogy e néven egy másik családot is ismerünk — mint erre Engel Pál rámutatott —, Kellemesi Domokos (1342-1353) leszármazottait, akik ténylegesen is bírták Dobszát.47 Továbbélt viszont a Lip- tói-ág és a Fancsali-ág. Míg az előbbiekre vonatkozó középkori adatok ma még szinte kibogozhatatlanok, az utóbbi ág története Mohácsig nyomon követhető, sőt tovább: a család Jób nevű tagjától — ha hihetünk a neves családtörténésznek, Csorna Józsefnek — fancsali Joób néven egészen a XIX. század végéig levezethető.48 44 1420: Zs. VII. 2383-4. reg. 45 1427-9: DL 64 250, 64 252, 64 255-64 257, 64 260-64 261, 64 263. A Kapyakra lásd: Draskóczy István'. Kapy András. Egy budai polgár pályája a 15. század elején. Levéltári Közlemények 54 (1983) 149-187. 46 Engel: Archontológia, i. m. II 265; 1430: DL 64 272. Zsadányi Tamás származására a budai káptalan egy 1383. február 23-án kiadott oklevele világít rá, miszerint az előtte megjelent Gyula-i Miklós fia Mihály mester és felesége Eufémia, Iván-i néhai Simon leánya, valamint fiaik: Mihály és István a néhai Lajos király előtt folyó perükben megegyeznek Poroszló-i Hanchko-val és fiaival: Jakabbal és Jánossal. Az utóbbiak a Heves megyei Iván (Iwan) és a Borsod megyei Tilaj (Tilay) birtokok felét, valamint 100 ménesbeli lovat csikókkal együtt április 5-én átadják az előbbieknek, akik a lovakat Iván és Tilaj birtokok legelőin őrizhetik. Mária királynő parancsa szerint a budai káptalan kiküldöttje legyen ott az április 5-i átadáson, erről a káptalan április 12-én állított ki oklevelet. A káptalan előtti egyezséget, Mária királynő parancsát és annak végrehajtását a királynő a Gyulaiak kérésére 1384. május 5-én átírja és megerősíti. (DL 89 517, Codex diplomaticus Hungáriáé ecclesiasticus ac civilis. Studio et opera Georgii Fejér. I-XI. Budae, 1829-1844. X/3. 15-16.; Süt tő Szilárd'. Anjou-Magyarország alkonya. I—II. Szeged, 2003. (Belvedere Monográfiák 2.) II. 71-72, 126. reg.) Wertner Mór eme oklevél rövid kivonatát közölve (Wertner Mór: Nemzetségi kutatások. I. Turul 17 (1899) 3.) Gyulai Miklós fia Mihályt a Győr nemzetségbe tartozónak mondta. Állítását Engel is igazolta, ám a Gyulaiak leszármazási tábláján Mihály fia Mihálynak csak egyetlen fiát, (Geszti) Lászlót szerepelteti (Engel : CD-ROM, i. m.). Pedig a birtoklástörténeti adatok alapján ide iktathatjuk Mihály másik fiát, Zsadányi Tamást, továbbá Antal fiait: Balázst és Bálintot, meg Balázs fia Györgyöt (Tamás nővérének, Margitnak a fia?), akiket mint Tamás mester rokonait (1422: Fratribus et nepotibus prefati magistri Thome - Károlyi II. 65.) említenek. Ezen oklevélben az egri káptalan előtt jelenti ki Poroszló-i Hanczko fia Jakab fia János, hogy nagybátyjával, Hanczko fia Jánossal egyetértésben Ivánt és más hozzátartozó Heves- és Borsod megyei földeket örökre eladnak és átadnak Mihály fia Tamás mesternek és a felsoroltaknak. 47 Engel: Archontológia, i. m. II. 63. 48 Csorna József: Abaúj-Torna vármegye nemes családjai. Kassa, 1897. 290-295. (Abaúj-Torna egyesült vármegyék monographiája. I.) - (a továbbiakban: Csorna: Abaúj-Torna vm.)
