Studia professoris-professor studiorum Tanulmányok Érszegi Géza hatvanadik születésnapjára (Budapest, 2005)

Ladányi Erzsébet: A miles Magyarországon és Európában Szent István korában

A MILES MAGYARORSZÁGON ÉS EURÓPÁBAN SZENT ISTVÁN KORÁBAN 215

lae Turonenses” közötti különbség lényegtelen: a „Codex” a szerződő patronu- sát, a „Formulae” az urat említi. Idézzük a tárgyunk szempontjából fontos szöveget: „Ha pedig más patronus-1 választ magának, legyen szabadsága felajánlkoznia annak, akinek akarja, mivel szabad születésű embert nem lehet akadályozni, hiszen saját magának a hatalmában áll, de adjon vissza a patrónusnak mindent, akit elhagyott (Si vero alium sibi patronum elegerit, habeat licentiam, cui se voluerit commendare; quoniam ingenuus homo non potest prohiberi, quia in sua consistit; sed reddat omnia patrono, quem deseruit)." Az ilyen helyzetűről írja a forrást idéző Graus: „Für den Gefolgsmann verwendet Cod. Euri- cianus 310. den Ausdruck ’buccellarius’ und 311. ’Saiones—Sagiones’.”* 15

Szent István első törvényének 23. és 25. cikkelye azonban egyáltalán nem arról tudósít, hogy a miles távozván ’alkalmazójától’ mindent rendezett. A 23. cikkely szerint önkényes elmenetele per forrása, igaz, hogy mintegy ráveszi, rábeszéli őt új leendő ura a távozásra, ám mégis perhez (litigium) vezet. Ez a per nemcsak a régi - őt szerződtető - úr és az új úr közötti, hanem volt ura és a hozzá elkötelezett miles közötti, hiszen megszegte elkötelezettségét. A 25. cikkely egy másik jellegű, szökéssel való úr-elhagyás esetét írja le. Aki szökik -régi gyakorlat - nemcsak urát akarja oda hagyni, hanem kötelezettségeit is. Ezért keresteti az úr, hiszen adósának adóssága érték, legalább annyira, amennyire értéke van a szökött seraus-nak. Ezért kerül a 25. cikkelyben vagylagosan, egymást követve a miles és servus, de nem azért mert jogállásuk azonos, az eset azonos! Nincs szolgarendű miles Szt. István törvényeiben, de van szökést ter- velő közszabad miles\ Hasonlóan szabad ember az is, aki ispánja (felettese) „igazságos ítéletét megvetve” a királyhoz fordul; servus állapotú ember a királyhoz, az államfőhöz nem fordulhatott.

A külföldi források a miles más jelentéséről is szólnak. A 9. század második fele óta gyakran tűnik fel a hűbéresekre ez a megjelölés. Ebből világosan látható a szakirodalom alapján, hogy az intézmény egyre jobban katonai jelleget öltött. II. Lothar lotaringiai király 865. évi oklevele a koronavazallusokat kezesekként „de militibus”, a grófokat „de comitibus” elnevezés alatt sorolja fel.16 17 A miles hűbéreskénti említése is előfordul. Thietmar tudósít arról, hogy 983-ban a haldokló II. Ottó császár négy részre osztotta, ami pénze volt, a negyedik részt „odaajándékozta szomorú minister-einek és míZes-einek”. Thietmar ad hírt arról is, 1002-ben Herimannus herceget alázattal bemutatják II. Henrik királynak és „miles et amicus eius fidus efficitur”. 1004. március 21-i kelettel írja Thietmar: „Henrik király Regensburgban hűbéresének és sógorának Henriknek (militi suimet generoque Heinrico)... zászlós lándzsával (cum ... hasta signifera ...) a /bajor/ hercegséget adományozta (ducatum dedit).11 Wipo írja le, hogy Konrád 1037-ben Németországban „a miles-ek lelkét nagyon megVisigothorum Antiquiores. Ed. Kari Zeumer. Hannoverae, 1894. (MGH Fontes juris Germanici antiqui in usum scholarum...) - Idézi Graus, i. m. 43. 27. jegyzet.

15 Graus, i. m. 43. 25. jegyzet.; a buccellarius jelentésére: Finály Henrik-. A latin nyelv szótára. Bp. 1884. 264. hasáb

16 Ganskof i. m. 20.

17 Thietmari Merseburgensis Episcopi Chronicon. Ed. Friedrich Kurze. Hannoverae, 1889. 63., 120., 135. (MGH Scriptores rerum Germanicarum in usum scholarum...)