Studia professoris-professor studiorum Tanulmányok Érszegi Géza hatvanadik születésnapjára (Budapest, 2005)

Kubinyi András: Politikai vitakultúra a Mohács előtti Magyarországon

POLITIKAI VITAKULTÚRA A MOHÁCS ELŐTTI MAGYARORSZÁGON

189

volt ez a 16. században is. Tulajdonképp Werbőczy politikai tehetsége egyik fő bizonyítéka az, hogy ilyen körülmények között sikerült minden különösebb baj nélkül rendben levezetni a hatvani országgyűlést. Alkalmas volt a kompromisszumokra, viszont nádorsága részben döntésképtelensége miatt bukott meg.109

Az elképzelhetetlen, hogy egy jelentéktelen jogtudó értelmiségi saját elhatározásból vállalkozzon a hatvani országgyűlés befolyásolására. Ha elfogadható az a feltevés, miszerint a 2000 cseh gyalogosokról a megyék közt terjesztett levelek alatt Bácsi szózata keresendő,110 ez még kevésbé valószínű: a hosszú levelet le kellett sok példányban másolni. Ki, vagy kik kérték tehát fel a jó tollú kúriai jegyzőt egy ilyen vitairat megszerkesztésére? Olyan csoportról lehet szó, amely bizonyos mértékben bízik a királyban, akinek „elnyomott tekintélyét” vissza kell állítani. Nem támadja a királyi udvarban és máshol funkciókat betöltő idegeneket. Ez majdnem biztossá teszi, hogy az udvarhoz közelálló körök megbízását teljesítette, mint ahogy azt tette a vele sok ponton hasonló elveket valló Batthyány Orbán királyi titkár is, már amennyiben feltevésemnek igaza van, hogy ő rejtőzik a Császár Mihály álnév alatt. Az viszont valószínűtlen, hogy közvetlenül II. Lajos, vagy Mária királyné lettek volna a megrendelők. Az urak kiirtása, ami végeredményben Bácsi fő célja volt kimondatlanul, még politikai szlogenként is veszélyes következményekkel járt volna, amit az uralkodói pár nem vállalhatott fel.

Ebben az esetben egy olyan tehetősebb nemesekből álló csoportra gondolhatunk, amely ugyan a nagyuraktól háttérbe volt szorítva, ugyanakkor udvari kapcsolatokkal is rendelkezett, a Werbőczy hangoztatta (pedig épp a királyi kancellária és kúria jogtudó értelmiségétől származó) hun-szittya ideológiától távol állt, és nem rokonszenvezett a nagy jogász politikájával sem. Ugyanakkor erős rendi kötődöttséggel rendelkeztek. Bácsi szózata elején a közhaszonra utal. A necessitas, vagy utilitas publica, a commune bonum egész Európában a rendi küzdelmek egyik állandóan hangoztatott szlogenje volt.111 Ez természetesen csak nagyon gyenge lábon álló hipotézis, ami mellett csak egy szól, tényleg létezett Mohács előtt egy királypárti, a nagyurakkal szembenálló, és Werbőczyvel szemben bizalmatlan előkelő nemesekből álló csoportosulás, az un. Kalandos szövetség, amely végül 1526 tavaszán megbuktatta Werbőczy nádort, noha annak alnádora és nádori itélőmestere is tagja volt. A „kalandosok” tekintélyes része az un. udvari nemességhez tartozott, azaz a király közvetlen szolgálatában álló kamarás vagy palotás, stb. volt.112 Bácsi nem volt tagja a kalandosoknak, valószínűleg túl jelentéktelennek számított a tehetős nemesi előkelők közt. Viszont oda tartozott Artándi Pál, tehát a nemesek azon vezetője, akit az 1524-es ország- gyűlésen árulóként megvertek, valamint olyan köznemesi politikusok, mint Pes- tyéni Gergely és Paksi János.113 Bár nem igazolható, de nem is zárható ki, hogy a

109 Kubinyi: Werbőczy, i. m. 81-83.

110 Lásd fenn, 80. jegyzet után.

111 Vő.: Winfried Eberhard: Herrscher und Stände. In: Pipers Handbuch der politischen Ideen. Hrsg. Iring Fetscher, Herfried Münkler. II. München - Zürich, 1993. 490-491. Bácsi ezt írta: „de communi patrie commodo atque utilitate agere."

112 Kubinyi: Az 1525. évi, i. m. 141-153.; U5.: Werbőczy, i. m. 83-84.

113 A 91 nevet tartalmazó tagnévsor: DL 82 712.; Ártándi megveretésére lásd fenn, 99. jegyzet; Burgio pápai nuncius 1525. április 13-i jelentésében a nemesek vezetőinek Werbőczyt, Paksit,