Studia professoris-professor studiorum Tanulmányok Érszegi Géza hatvanadik születésnapjára (Budapest, 2005)
Kubinyi András: Politikai vitakultúra a Mohács előtti Magyarországon
190 KUBINYI ANDRÁS formálódó „Kalandos szövetség” vezetői bízták meg Bácsit a szózat megszerkesztésével. A kép szomorú. Nem sokkal több, mint egy évvel Mohács előtt mind a nagyurak (az 1525 tavaszi szövetséglevelük bizonysága alapján), mind pedig a nemesek a maguk hatalmát akarták a másik rovására kiépíteni, de még a nemesség sem volt egységes. Az ország védelméről szónokoltak ugyan, előbb azonban a másik féltől akartak megszabadulni. Az egyetlen lehetőséget, az összefogást egyedül Szálkái kancellár és környezete támogatta, igaz, hogy ezzel saját befolyása megmaradjon. Az összefogás azonban, épp Bácsi szózata alapján, vörös posztó volt a nemesség legalább egy részének szemében. Végül 1526 tavaszán sikerült a harmadik erőnek, a királynak, megerősíteni hatalmát annak a Wer- bőczynek megbuktatása árán, akinek Hatvanban sikerült valamiféle kompromisszumot mégis létrehozni, amely azonban úgy látszik senkinek sem volt elég. Az uralkodó 1526 évi politikai sikere azonban néhány hónappal Mohács előtt már nem segített az országon.114 Bácsi röpirata azonban nem csupán az egyik nemesi frakció nézeteit összefoglaló dokumentum, hanem a Mohács körüli időben terjedő politikai publicisztika egyik legfontosabb, véletlenül fennmaradt emléke. Összefoglalóan az akkori „vitakultúráról” azt állapíthatjuk meg szójátékszerűen, hogy azt „kultúrálatlan vitának” mondhatnánk. Általánosítani ugyan nem lehet, mert pl. Nagy- szombati Márton művére ez nem áll. A többség azonban, a latin nyelvű Bácsi szózattól a magyarul író Zayig, de ide számíthatjuk Apáti Ferencet is, az ellenfelet lepocskondiázó, vagy kifigurázó, valótlan, vagy nem bizonyítható vádakat hangoztató, a másik fél esetleges fizikai kiirtására is burkoltan felhívó szövegeket tartalmaz. Már fenn utaltam rá, hogy sok hasonlít a mai politikusokról a médiák által terjesztett hírekre. Ami viszont ebből mégis pozitívnak mondható: kellett léteznie egy nem is kis számú olyan rétegnek, amely hozzájutott ezekhez a szövegekhez, noha csak kevés lett kinyomtatva, el tudta olvasni őket, talán még értékelte is stílusokat, végül pedig továbbadta a valóban műveletlen nemesi tömegnek. Érdemes lenne egybevetni Szerémi György művét szöveg szerint Bácsiéval, ahhoz mennyire hasonló vádakat tartalmaz. Az egykori királyi káplán művében gyakori hibás adatok is visszamehetnek előttünk ismeretlen politikai vitairatokra, és nemcsak a hallásból vett értesülésekre. Egy minden esetre biztos, Bácsi műve azt is bizonyítja, hogy létezett az országban egy jól képzett értelmiségi réteg, amely nem megvetendő tehetséggel vállalkozott a politikai publicisztika művelésére. Az más kérdés, hogy nézeteit utólag hogyan értékeljük. Ártándit és Pestyénit sorolja fel, igaz azzal, hogy ők is az uraktól függnek. Relationes oratorum, i. m. 163.; Artándi különben az 1526 évi Szent György-napi országgyűlésen, amely végül is elcsapta Werbőczyt a kalandosok nevében a fő szónok volt. U.o. 372-373. 114 Mindezekről máshol már sokat írtam. Eredményeim utolsó összefoglalása: Kubinyi: Magyarország hatalmasai, i. m. 117-145.
