Studia professoris-professor studiorum Tanulmányok Érszegi Géza hatvanadik születésnapjára (Budapest, 2005)
Kubinyi András: Politikai vitakultúra a Mohács előtti Magyarországon
186 KUBINYI ANDRAS fogás, az egyetértés hívei voltak.97 Ez Szálkái elképzelése volt, ami úgy látszik, hogy a Bácsi körüli körnek nem tetszett. Ezzel függ össze a röpirat egyetlen névvel emlegetett személye, Werbőczy, elleni támadása. Mint láttuk, már a szöveg elején inti a nemesség vezetőjét, hogy ne váljon nevetségessé, majd utána tér rá az ország rossz helyzete és a nagyurak bűnei ecsetelésére. Másodszor — megint ügyes szónoki fogással — a Werbőczyről írt részt egyrészt a 2000 gyalogos behívás és Bárdiék halála leírása után az urakkal való megegyezést lehetetlenségét kimondó, másrészt az urak elleni harcra buzdító szöveg közé teszi. Felhívja megint a nagyjogászt, hogy mindenki ő rá figyel, de azt is említi, hogy korruptnak, megvesztegethetőnek, haszonlesőnek tartják. Bónis György ezt az ország általános helyzete, és Werbőczy személyes tevékenysége bírálataként értelmezte.98 Részben igaza is van. A szövegkörnyezet alapján itt azonban politikai eszköz a királyi személynök bírálata. Bácsi attól tart, hogy a nagyjogász kiegyezik az urakkal, ezt akarja megakadályozni, és ha kell, mintegy zsarolásként jól megvádolva ijeszti meg. Tehát nem általánosan megvesztegethető Werbőczy, hanem csak azért, mert átállhat az urakhoz. A fenyegetésnek lehetett is alapja. Az 1524 évi őszi országgyűlésen már felvetődtek ugyanolyan kérdések, mint a két 1525 évin (pl. a németek kiűzése a király környezetéből, és a tisztségekből, a kancellár és a kincstartó mondjanak le, stb.), e mellett még a nagy Attila példájára kapitányokat is akartak választani, megverték a nemesség egyik vezetőjét, Ártándi Pált, akit a királyné nagyon kedvelt, és a király és a királyné árulójának kiáltották ki.99 A nemesség tehát mindenkit gyanúba vett, aki az udvarral kapcsolatban állt. Azt viszont nagyon jól tudjuk, hogy az országgyűlést 1525-ben Hatvanban előkészítő Werbőczyhez a király több követet küldött, köztük épp Batthyány Orbánt. Bár a feltehetően tőle származó feljegyzés szerint az uralkodó gyakorlatilag a nemesség mellé állt, a tárgyalások mégis aggodalmat kelthettek a nemesi politikusokban. Egy biztos: az „országlakosok”, azaz a nemesek sem voltak egységesek. Látszólag furcsa, hogy a török veszélyre ugyan többször, de inkább burkoltan utal szerzőnk, fő ellenségként azonban az urakat mutatja be, akik felelősek az ország védelmi rendszerének felbomlásáért. Egyedül a megszemélyesített Hungária szájába adott, és így nagyobb súlyú szavak emelik ki a lényeget. Mohács előtt az országban már tudatosult, hogy a török győzelme a haza keresztényi jellege elvesztésével járhat. Ez a — valószínűleg ferences eredetű — ideológia100 jelenik meg Hungária befejező mondatában: gondoskodjanak arról, ne hogy a principes” zsugorisága miatt elszakíttassanak a keresztény vallástól, és a török hatalma alá jussanak. Talán ezt is Bácsi ügyes fogalmazási tehetségé97 Lásd fenn, 24, 30. jegyzet. Geszti különben a Jó Lajos királyunkról” versel, azaz ö is fontosnak tartotta a király védelmét. Lásd fenn, 29. jegyzet. Megjegyzem, hogy az 1523-as csúcstalálkozókor Szálkái és társai panaszkodtak a lengyel főkancellárnak, hogy a királyi tanácsosok sohasem egyetértők. Szydlowiecki kancellár naplója, i. m. 199. 98 Bónis: A jogtudó, i. m. 354. 99 Haus- Hof- und Staatsarchiv. Wien. Grosse Correspondenz 8. fol. 80-83. Az országgyűlésről egy bizonyos Gáspár — talán Ursinus Velius ? — tudósított. 100 Fodor Pál: A szultán és az aranyalma. Tanulmányok az oszmán - török történelemről. Bp. 2001. 189-191.
