Studia professoris-professor studiorum Tanulmányok Érszegi Géza hatvanadik születésnapjára (Budapest, 2005)
Almási Tibor: „Sub mediocri sigillo suo”
16 ALMÁSI TIBOR me. Mindig más pecsétekhez való viszonyításban nyert értelmet a ‘középső’ jelentésű mediocre kifejezés, de — miként az 1422. évi példa mutatja — a viszonyításnak közeget teremtő pecsétcsoport többféle is lehetett. Érdemes egy pillanatra újra a Turóci Registrumból vett példára visszatérni, ahol éppen amiatt nem tartotta fölöslegesnek a fogalmazó a sigillo mediocri megerősítés említése mellé odatenni, hogy apud comitem capelle habito, mert önmagában a sigillum mediocre kifejezés nem feltétlenül volt elegendő az említett pecsét teljesen egyértelmű konkretizálásához. Ha a királyi iratokban felbukkanó sigillum mediocre kifejezés megjelenésének idejét vizsgáljuk, megállapítható, hogy az I. Károly király korának második felére esik. A kérdés szempontjából tanulságos ismét Kumorovitz Bernát sorait idézni. Az általa írottak szerint a középpecsétre vonatkozó „ ... adatok Zsigmond- nál a leggyakoribbak. Ilyeneket ismerünk 1406-ból, 1407-ből, 1428-ból, 1429-ből és 1433-ból. A szóhasználat alatta állapodik meg véglegesen. A középpecsét ritka emlegetésének az lehet a magyarázata, hogy a vele megerősített nem privilegiális formájú oklevelek a cor robo rat ioikhan úgyszólván soha sem tesznek említést a megpecsételésről. Mégis a kifejezés meghonosodására és általános használatára mutat az a körülmény, hogy nemcsak a királyi oklevelekben használták, hanem mások is éltek vele, például 1343-ban Pál országbíró „mediocri sigillo", 1354-ben István herceg „sigilli nostri mediocris munimine" adott ki egy pátens-oklevelet, 1386-ban pedig Alsáni Bálint bíbornok, pécsi püspök és az esztergomi érsekség adminisztrátora állította ki egyik oklevelét „appensione sigilli nostri mediocris, pontificali sigillo carentes" De nincs kizárva az sem, hogy már I. Károly korában is sigillum mediocre-nak nevezték a kápolnaispán királyi pecsétjét. Pál országbíró 1342-ben átírván I. Károly egy 1321-i privilégiumát megjegyzi, hogy az „ sub mediocri sigillo suo" volt kibocsátva. Itt azonban csak a második nagypecsétről van szó, megkülönböztetésül a korábbi elsőtől és a későbbi harmadiktól, mégis valószínűnek látszik, hogy az országbíró a kancellária szótárából kölcsönözte ezt a Nagy Lajos korában a királyi kápolnaispán használatában álló kisebb királyi pecsétet jelentő kifejezést. De, ha ismerték 1342-ben, ismerhették korábban is. Valószínűleg akkor keletkezhetett ez a megkülönböztető terminus technicus, amikor a királyi pecsétek száma a titkos pecséttel háromra, illetve a gyűrűs pecséttel együtt négyre emelkedett. Ez pedig eddigi adataink szerint a 14. század második évtizedének a végén, illetőleg a harmincas évek elején történt. A mondottak alapján tehát megállapíthatjuk, hogy a királyi középpecsét (sigillum mediocre) a nagy-, a gyűrűs és a titkos pecséttől élesen megkülönböztetendő, új királyi pecsétfajtát jelent."13 Annak ellenére, hogy a hosszan idézett gondolatmenet igen sok helytálló és előrevivő megállapítást tartalmaz, az alapkoncepciót illetően azonban — tudniillik, hogy I. Károly király idejében az egyidejűleg használt különböző nagyságú királyi pecsétek sorából a kápolnaispánnál levő közepes nagyságú pecsétet kezdték el a kancelláriában középpecsétnek nevezni, és e szóhasználat nyomán figyelhető 13 Kumorovitz-. A királyi kápolnaispán, i. m. 468-469. Az idézettekhez az eredeti szövegben a felhasznált oklevelek lelőhelyeit feltüntető lábjegyzetek is tartoznak. Megjegyzést érdemel, hogy a szövegben említett titkos pecsét egyetlen I. Károly-kori előfordulása 1331-ből származik. Lásd Kumorovitz-. A magyar királyi egyszerű- és titkospecsét, i. m. 101. (2. ábra).
