Studia professoris-professor studiorum Tanulmányok Érszegi Géza hatvanadik születésnapjára (Budapest, 2005)

Kőfalvy Tamás: Malmok és malomhelyek a pécsváradi konvent hiteleshelyi gyakorlatában (1254-1526)

160

KŐFALVI TAMÁS

körzetekben egymással arányosnak tekinthetők, ugyanakkor az említett összegek segítségével, bár igen kevés adat alapján megállapítható, hogy a legtöbbet talán a várkonyi patak pécsváradi szakaszán lévő malmok érték (átlagár: 80 dM)34, ezután következtek a hirdi (átlagár: 46 dM), majd a Várkony faluban lévő malmok (átlagár: 29 dM).

A konkrét adatok is azt mutatják, hogy a malmok a középkor igen értékes ingatlanai közé tartoztak. Nem véletlen tehát, hogy a malmok a hatalmaskodások35 kedvelt célpontjai is voltak, hiszen egy-egy malom megsemmisülése, elvesztése érzékeny veszteséget okozott a tulajdonos(ok)nak, ugyanakkor gazdag zsákmánnyal kecsegtette a fosztogatókat. 1360-ban az Alma patakra épült malmok lerombolásáról tudósít a konvent,36 1382-ben pedig egy — a megye két jelentős családja közötti — viszály során Töttös László Tóti nevű birtokán lévő két malmát gyújtották fel Szekcsői Herceg Péter jobbágyai.37 A gyakorlatilag teljes egészében fából épült malmokat könnyű volt elpusztítani, de nem okozott nagyobb nehézséget az ún. hajómalmok38 tönkretétele sem. 1327-ben a pécsi püspök kölkedi jobbágyai fényes nappal rátörtek Becsei Egyed Duna menti Újfalu nevű falujára, és egyebek mellett az ottani malmot is kifosztották, majd tartóköteleit elvágva a folyón szabadjára engedték,39 miként két héttel később ugyanezt cselekedték Egyednek a Földvár birtokhoz tartozó egyik Duna melletti falujában is.40 A hajómalmoknak a parthoz történő rögzítése szempontjából amúgy is magyar sajátosságnak tekinthető, hogy az csak fűzfából font kötél, vagy kövekkel megtöltött kasok segítségével történt.41 Ennek következtében a malmokat nem lehetett a folyók fősodrába helyezni, csak a parthoz közel mű ködhettek.42 Ilyen hajómalmokra utalnak az okleveles anyagban szereplő Hidasmalom elnevezések43 is, amelyre a pécsváradi konvent gyakorlatából is maradt fent példa.

34 A szenterzsébeti ügyletet - mivel egyetlen kontroliadata sincs - figyelmen kívül hagytam. A két pécsváradi ügy eltérő jellege ellenére az azokban szereplő összegek arányosnak tűnnek.

35 Kőfalvi Tamás: A hatalmaskodás bűne a középkorban. In: Bűn és bűnhődés 2. Győri Tanulmányok 24 (2001) 89-119.

36 Kont Miklós nádor 1367. december 5-i tartalmi átirata. DL 91.

37 1382. május 18.: DL 77 855.; kiadása: Zichy IV 236-237.

38 Pongrácz: Régi malomépítészet, i. m. 105-110.; Endrei: A magyar hajómalom, i. m. 9-21. A hajómalmok technikai vonatkozásai kapcsán lásd még: Szitkovics Sándor: A dunafoldvári malmok története. In: Tanulmányok. Szerk. Dobos Gyula. (Tolna Megyei Levéltári Füzetek 3.) Szekszárd, 1992. 124-125.

39 1327. május 15. DL 76 379.; kiadása: Zichy I. 299-300.; regesztája: Anjou-kori oklevéltár. Documenta res Hungaricas tempore regum Andegavensium illustrantia 1301-1387. I-XIV, XVII., XIX-XX., XXIII-XXIV Főszerk. Kristó Gyula. Bp.-Szeged, 1990- . XI. Szerk. Almási Tibor. 219. sz. (a továbbiakban: Anjou-oklt.)

40 1327. május 27.: DL 76 381.; kiadása: Zichy I. 301-302.; regesztája: Anjou-oklt. XI. 249. sz.

41 Pongrácz: Régi malomépítészet, i. m. 107.; Endrei: A magyar hajómalom, i. m. 8.; Verancsics: Machinae novae, i. m. 29-30. A hagyomány erejét bizonyítja, hogy a vasmacska és a vaslánc használatát Mária Teréziának külön rendeletben kellett előírnia 1772-ben. Takáts: A magyar malom, i. m. 148-149.

42 Takáts: A magyar malom, i. m. 147.

43 Szamota István: Magyar oklevél-szótár. Bp., 1902-1906. 378.