Studia professoris-professor studiorum Tanulmányok Érszegi Géza hatvanadik születésnapjára (Budapest, 2005)
Kőfalvy Tamás: Malmok és malomhelyek a pécsváradi konvent hiteleshelyi gyakorlatában (1254-1526)
MALMOK A PÉCSVÁRADI KONVENT HITELESHELYI GYAKORLATÁBAN 159 az, hogy a malomkerekek egész évben folyamatosan dolgozhattak-e, vagyis hogy a malmot tápláló vízfolyás nyáron elapadt-e vagy sem.30 E szempont szerint természetesen az egész évben működő malom értékesebb volt a csak időszakosan dolgozónál. A másik szempont a malom működési elve volt. Érdekes, hogy annak ellenére, hogy a felülcsapó malom energetikailag nagyobb hatásfokkal rendelkezett,31 a becsértéke alacsonyabb volt az alulcsapó maloménál. A malomhelyek becsértékét tekintve ugyanez volt a helyzet.32 Ami a malmok tényleges forgalmi értékét illeti, arra vonatkozólag szintén a hiteleshelyi oklevelek őriztek meg információkat. A malmok, malomrészek, illetve malomhelyek, adásvétele, elzálogosítása során a pécsváradi konvent gyakorlatában gazdát cserélt pénzösszegekről az alábbi táblázat ad összefoglalást. Tulajdonrész ügylet típusa Aránya ára (dM") ára 1/1-re vetítve fekvése 1/8 5,5 44 Hird adásvétel 1/8 6 48 Hird adásvételi 1/2 40 80 Pécsvárad adásvételi 2/3 40 60 Pécsvárad elzálogosítás 2/3 80 120 Szenterzsébet adásvétel 1/2 15 30 Várkony adásvétel 1/2 16 32 Várkony adásvétel 1/1 25 25 Várkony adásvétel A malmok értékét természetesen számos olyan jellemző (pl. kerekek, malomkövek száma, jövedelmezőség, működési időszak stb.) is befolyásolhatta, amelyekről az oklevelekben nem feltétlenül maradt fenn információ. Mindezen bizonytalansági tényező szem előtt tartásával a malomárak az egyes malomhanem inkább a mindennapi joggyakorlat egységesítése, illetve a különféle számítások (pl. bírságok mértéke) egyszerűsítése érdekében meghatározott összeg volt. A legáltalánosabban alkalmazott becsű az ún. közbecsű volt. Ritkábban használták a közbecsűben meghatározott értékek tízszeresét kitevő ún. örökbecsűt. A tényleges piaci értékhez az ún. igazbecsű állt a legközelebb, amely az ingóságok esetében a vételárat, illetve az ingatlanok esetében pedig azok egy évi jövedelmét jelentette. A becsűk összefoglalására lásd Béli Gábor: Magyar jogtörténet. Az államalapítástól 1848-ig. Pécs, 1996. 21. 30 A középkori vízimalmok tekintélyes hányada csak időszakosan működhetett. Egyik részük csak hóolvadás vagy nagyobb esőzés idején kapott elegendő vizet (ezeket nevezték pokolidő vagy felhőkiáltó malmoknak), a hajómalmokat pedig télen kellett jégmentes kikötőhelyre vagy a partra vontatni. Télen egyébként is csak a kifejezetten gyors folyású hegyi patakokon volt biztosított a fagymentes vízellátás. A szűkös vízellátású helyeken azt a módszert is gyakran alkalmazták, hogy víztározóban gyűjtötték össze a vizet, majd a zsilipet megnyitva, ezt engedték rá a malomkerékre. Természetesen ezek a malmok is időszakos működésűek voltak. Károlyi Zsigmond: A vízhasznosítás, vízépítés és vízgazdálkodás története Magyarországon. Bp. 1960. 61.; Pongrácz: Régi malomépítészet, i. m. 110.; Verancsics Faustus: Machinae novae és más művei. Válogatta, utószó jegyzetek S. Varga Katalin. Bp. 1985 27. (a továbbiakban: Verancsics: Machinae novae) 31 A felülcsapó vízikerekek energetikájára vonatkozólag lásd Pongrácz: Régi malomépítészet, i. m. 75-78. 32 HK. I. 133. cím 36-38. § 33 dénármárka
