Studia professoris-professor studiorum Tanulmányok Érszegi Géza hatvanadik születésnapjára (Budapest, 2005)

Kordé Zoltán: Szentgyörgyi János erdélyi vajda tevékenysége 1465-67-ben

146

KORDE ZOLTÁN

voznia. Nem kevésbé meglepő azonban az új vajdák személye sem. Korábban ugyanis a Szentgyörgyi testvérek és Ellerbach Bertold éveken át III. Frigyest támogatták Mátyás ellenében, s csak 1462-ben tértek át a király pártjára, tisztséget azonban mind ez idáig nem kaptak.6 7 Az uralkodó döntését részben az motiválhatta, hogy a királyság egyik legfontosabb méltósága révén végleg biztosítsa a három főúr támogatását. Másfelől az új vajdák birtokai Nyugat-Magyaror- szágon feküdtek: „mivel Erdélyben gyökértelenek voltak, Mátyás úgy gondolhatta: ott nem okozhatnak bajt, sőt a király hatalmát erősítik.”1 Az uralkodó döntése azonban két kérdést is nyitva hagyott: valóban megszilárdítja-e a jelentős hatalom a korábbi lázadók hűségét, illetve azt, hogy az erdélyi kötelékekkel nem rendelkező tisztségviselők képesek lesznek-e tovább vinni a tartomány konszolidációját. A jövő feladata volt, hogy e kérdésekre választ adjon.

A személycserékre 1465 szeptember közepe táján kerülhetett sor: Újlaki Miklós és Dengelegi Pongrác János Mátyás 1465. szeptember 3-i oklevelének méltóságsorában még erdélyi vajdaként szerepel, szeptember 20-án viszont már Szentgyörgyi és Bazini Zsigmond viseli ezt a címet.8 A kinevezéssel Mátyás folytatta azt a Zsigmond kora óta kialakult gyakorlatot, miszerint ugyanazt a méltóságot egyszerre kettő vagy több báró töltötte be, akik gyakran — miképpen esetünkben is — rokonsági kapcsolatban álltak egymással. A tisztségviselők többnyire nem közösen tevékenykedtek, általában csak egyikőjük végezte a méltósághoz kapcsolódó tényleges teendőket. Jelen esetben ez a szerep Szentgyörgyi Jánosra hárult. Testvére és Ellerbach Bertold használta ugyan a címet, az általuk kiadott oklevelek közül azonban egy sincs kapcsolatban Erdéllyel, illetve a vajdai méltósággal.9 A király döntése révén tovább haladt előre a vajdaság és a székely ispáni méltóság összeolvadása is. E folyamat fontos állomáshoz érkezett még 1463 májusában: az uralkodó elvette Rozgonyi Rajnáidtól a székely ispáni honor felét, s teljes egészében az akkori erdélyi vajda, Dengelegi Pongrác János kezébe adta azt.10 Evvel lényegében megszüntette az önálló ispáni tisztet, amelyet ezt követően a vajdák töltöttek be. Ezen a téren annyi fejlemény történt, hogy míg Újlaki és Pongrác János vajdasága alatt csak az utóbbi volt egyúttal székely ispán is, addig Szentgyörgyi János és társai mindkét

6 1459. február 17-én mind a hármójukat ott találjuk azon a gyűlésen, amelyen a lázadó főurak Mátyással szemben III. Frigyest választották magyar királlyá. Martinus Georgius Kovachich: Vestigia comitiorum apud Hungaros. Budae, 1790. 348-352. Ugyanezen év június 19-én pedig a császár hűséges szolgálataikért címerviselési és egyéb kiváltságokban részesítette a Szentgyörgyi és Bazini grófokat. Teleki József: Hunyadiak kora Magyarországon I- XII. Pest, 1852-1857. X. 621-625. Mátyás 1462. február 10-én bocsátotta ki hasonló szövegezésű kegyelemleveleit a három megtérő főár számára. Magyar Országos Levéltár. Diplomatikai Levéltár (a továbbiakban: DL) 15 698., DL 15 699.

7 Kubinyi: Mátyás király, i. m. 63.

8 1465. IX. 3.: DL 13 736.; IX. 20.: DF 203 692., Házi Jenő: Sopron szabad királyi város története. I. rész. 1-7. kötet. II. rész 1-6. kötet. Sopron, 1921-1943., 1/5. 205-206. (a továbbiakban: Házi: Sopron szabad királyi város).

9 1465. IX. 20.: Magyar Országos Levéltár. Diplomatikai Fényképgyűjtemény (a továbbiakban: DF) 203 692., Házi: Sopron szabad királyi város, i. m. 1/5. 205-206.; 1465. X. 3.: DF 203 695., uo. 208-209.; 1465. X. 8.: DF 203 699., DF 203 698., uo. 211-212.

10 Kubinyi András: Erdély a Mohács előtti évtizedekben. In: Tanulmányok Erdély történetéről. Szakmai konferencia Debrecenben 1987. október 9-10. Szerk.: Rácz István. Debrecen, 1988. 72.; Kordé: A székely ispáni méltóság, i. m. 145-146.