Studia professoris-professor studiorum Tanulmányok Érszegi Géza hatvanadik születésnapjára (Budapest, 2005)

Kordé Zoltán: Szentgyörgyi János erdélyi vajda tevékenysége 1465-67-ben

SZENTGYÖRGYI JÁNOS ERDÉLYI TEVÉKENYSÉGE 1465-1467-BEN

147

méltóságot viselték. A későbbiekben azután — egy 1467. évi rövid szünetet leszámítva — ez a gyakorlat vált általánossá. Szentgyörgyi János hamar elfoglalta új hivatalát, mivel 1465. október 6-án már Tordán bocsátott ki oklevelet, amelyben a korábbi vajda, Pongrác János emberei által elkövetett hatalmaskodás kivizsgálására kérte fel a kolozsmonostori konventet.11 E gyorsaság azért figyelemre méltó, mert a korábbi években gyakran előfordult, hogy a frissen kinevezett vajdák csak hónapokkal később foglalták el hivatalukat, de az is megtörtént, hogy éveken keresztül be sem tették a lábukat Erdélybe. A sietség részben az újonnan pozícióba került fiatal báró buzgalmával magyarázható, főleg pedig az uralkodó azon szándékával, hogy a személycserék ne okozzanak fennakadást az erdélyi ügyek intézésében és a konszolidációs folyamat továbbvitelében. Mindenesetre Szentgyörgyi János komolyan vette feladatát. A méltóságviselése során kiadott oklevelei szinte havi rendszerességgel maradtak ránk: ezek — egyetlen magán jellegű irat kivételével — mind a vajdai-ispáni teendőkkel kapcsolatosak és Erdélyben lettek kibocsátva. Úgy tűnik tehát, hogy közel két éves tisztségviselése alatt nem hagyta el hivatali tevékenységének a színterét, idejének jelentős részét tényleges feladatainak szentelte. Bár az adataink ahhoz nem elégségesek, hogy megrajzoljuk a vajda pontos itineráriumát, arra azonban elegendőek, hogy képet kapjunk fontosabb tartózkodási helyeiről és időpontjairól, valamint mozgásának főbb irányairól. Mint láttuk, első oklevelét Tordán bocsátotta ki 1465. október 6-án, ugyanott, ahol a következőt is, e hónap 23-án.12 Tudomásunk van róla, hogy 1466. január 2. előtt Szentmártonban tartózkodott, ugyanezen év januárjában Zabolán találjuk, a hónap végét és február egy részét pedig Brassóban töltötte.13 Márciusban Kolozsvár és Torda következett, májusban szintén ez utóbbi helyen adott ki oklevelet.14 Augusztus elejéről egy enyedi keltezésű diploma maradt fenn, majd hosszabb szebeni és tordai időzést követően szeptember elején Kolozsvárott tartózkodott a vajda, majd ismét Tordán, végül egy diploma keltezési helyeként Kecset szerepel. Októberben Szebenben, decemberben pedig Szászvárosban bocsátott ki oklevelet.15 1467 január végéről Kolozsvárott kiadott oklevele maradt fenn, június ele11 DF 277 596. Az ügyhöz kapcsolódó további irat: 1466. VIII. 21.: DF 277 561. (kolozsmonostori konvent)

12 1465. X. 23.: DL 27 686.

13 Szentmárton: 1466. I. 2. e.: Jakó Zsigmondi: A kolozsmonostori konvent jegyzőkönyvei (1289-1556). I—II. Bp. 1990. I. 1483-1484. 1679. sz. (a továbbiakban: Jakó-. A kolozsmonostori konvent); Zabola: I. 20.: DF 246 997., Székely Oklevéltár. Szerk. Szabó Károly-Dr. Szádeczky Lajos-Ba- rabás Samu. I—VIII. Kolozsvár-Bp. 1872-1934. III. 82-87. (a továbbiakban: SzO.); Brassó: 1466. I. 27.: DL 45 191., 1466. II. 11.: SzO. III. 87-88.

14 Kolozsvár: 1466. III. 27.: DF 260 976.; Torda: 1466. III. 26.: DF 260 771., 1466. V 10.: DF 260 997.

15 Kolozsvár: 1466. IX. 4.: DF 244 889., Gustav Gündisch: Urkundenbuch zur Geschichte der Deutschen in Siebenbürgen. VI. Bukarest, 1981. 255-256. (a továbbiakban: US.), 1466. IX. 23.: DF 244 893., US. VI. 258-259.; Torda: 1466. IX. 17.: DF 244 899., US. VI. 257-258.; Kecset: 1466. IX. 26.: DL 27 327.; Szeben: 1466. X. 25.:DL 29 827.; Szászváros: 1466. XII. 12.: DL 62 890., US. VI. 270.