Studia professoris-professor studiorum Tanulmányok Érszegi Géza hatvanadik születésnapjára (Budapest, 2005)
Almási Tibor: „Sub mediocri sigillo suo”
Almási Tibor: „... SUB MEDIOCRI SIGILLO SUO ... ” Megjegyzések a királyi középpecsét fogalmának kialakulásához Garai Miklós nádornak egy 1422. november 14-én kelt ítéletleveléből1 arról szerzünk tudomást, hogy a Somogy vármegyei Baráti vagy más néven Szentiván birtok2 körül fennforgó perben, amely egyik részről a somogyvári apát, a másik részről pedig Baráti-beli Kristóf és Miklós között zajlott, az utóbbiak bizonyítékaik sorában bemutatták I. Károly király egyik 1330-ból származó privilégiumát. A nádor az irat hitelesítésére vonatkozó megállapítást is tesz, méghozzá szó szerint a következő formában: „... in nostram venientes presentiam quatuor litteras omnino privilegiales nobis presentarant, quarum prima ..., secunda vero ipsarum domini Karuli regis, anno domini Millesimo trecentesimo tricesimo, tertio Nonas Augusti, regni autem sui anno similiter tricesimo, mediocri duplici suo sigillo vallata ,..".3 Az idézettekben a sigillum mediocre kifejezés érdemel figyelmet, mégpedig az értelmezésében rejlő eltérő lehetőségek miatt. Ma a történészi közgondolkodásban a sigillum mediocre kifejezéshez alapvetően a ’középpecsét’ jelentés tapad, amely a 14-15. század során használt királyi pecsétek egyikére, a királyi kápolnaispán felügyelete alá tartozó pecsétre vonatkoztatható. Közismert, hogy a középkori magyar királyi udvarban a kancellária 12. századi megszületése után egészen hosszú ideig — gyakorlatilag a Zsigmond- kor végéig — megmaradt, továbbélt a királyi kápolna szerepe az oklevél-kibocsátásban. A kápolnának, illetve a kápolnaispánnak (comes capellae) az udvari írásbeliségben elfoglalt, időről-időre módosuló helyét jól nyomon lehet követni Gárdonyi Albert, Szentpétery Imre és főként Kumorovitz L. Bernát néhány alapvető tanulmánya révén.4 Ha az I. Károly korabeli állapotokat próbáljuk megragadni, nagy biztonsággal annyi rögzíthető, hogy a királyi kápolna ispánja az Anjou-kor első két 1 Zsigmondkori oklevéltár IX. (1422) Szerk. Borsa Iván-C. Tóth Norbert. Bp. 2004. 1127. szám. 2 Baráti a mai Somogyfajsz és Kürtöspuszta közelében feküdt. 3 Az oklevél szövegének kiadását lásd Hazai okmánytár. I-VHI. Kiadják: Nagy Imre-Páur Iván-Ráth Károly-Véghely Dezső. Győr-Bp. 1865-1891. III. 325-338. (234. szám); idézett hely: 327-328. 4 Gárdonyi Albert: A királyi kancellária eredete és kialakulása Magyarországon. Századok 48 (1914) 87-106. (a továbbiakban: Gárdonyi: A királyi kancellária); Szentpétery Imre: A királyi titkos kancellária történetéhez. Századok 48 (1914) 440-445.; Kumorovitz L. Bernát: A magyar királyi egyszerű- és titkospecsét használatának alakulása a középkorban. A Bécsi Gr. Klebelsberg Kuno Magyar Történetkutató Intézet Évkönyve 7 (1937) 69-112. (a továbbiakban: Kumorovitz: A magyar királyi egyszerű- és titkospecsét); Uő: A királyi kápolnaispán oklevéladó működése. (A királyi kancellária fejlődése a XIV és XV század fordulóján.) Regnum 5 (1942/1943) 455-498. (a továbbiakban: Kumorovitz: A királyi kápolnaispán); Uő: Osztályok, címek, rangok és hatáskörök alakulása I. Lajos király kancelláriájában. In: Eszmetörténeti tanulmányok a magyar középkorról. Szerk. Székely György. Bp. 1984. 293-330.
