Studia professoris-professor studiorum Tanulmányok Érszegi Géza hatvanadik születésnapjára (Budapest, 2005)
Henzsel Ágota: A Várdai család birtokügye 1550-ben
135 Várdai János 1539-ben bekövetkezett halála után még életben levő fiútestvérei, Mihály és Ambrus a bátyjuk birtokainak fiágat illető részét elfoglalták, özvegyének, Ráskai Krisztinának a hitbére, az árvának, Várdai Fruzsinának a leánynegyede maradt. Az 1543-as portális összeírás szerint Várdai Mihálynak 83 és fél, Ambrusnak 73, János özvegyének pedig mindössze 6 adózó portája volt Szabolcs megyében. A család összesen 162 és fél portával a gazdagabb birtokosok közé tartozott, 19 településen írták össze jószágaikat. A megye másik két jelentős famíliája, a Báthori és Kállai családok azonban számottevően több portával rendelkeztek. Kisvárda is, a maga 10 portájával inkább egy átlagos település benyomását keltette, portaszámát tekintve több Várdai birtok, pl. Pátroha, Tas is megelőzte.10 János király halála után özvegye, Izabella és fia, János Zsigmond maradtak a keleti országrész urai. A tényleges hatalom Fráter György kezében volt, aki tárgyalásokat folytatott Ferdinánd megbízottaival az ország egyesítésének lehetőségeiről és feltételeiről. Kisvárda várának birtoklása ismét jelentőséget kapott, ezért Fráter György 1544-ben saját fennhatósága alá vonta, a várhoz tartozó birtokokból részt szerzett.11 Melith Györgyöt helyezte a várnagyi posztra, aki Szatmár megyei birtokos, felesége pedig Csaholyi Anna, Ráskai Krisztina idősebb leánya volt. 1544-ben hunyt el Várdai Ambrus, özvegyének, Bánfi Petronellának Krisztina asszonyhoz hasonlóan el kellett szenvednie a fiágat illető birtokok elvesztését, majd a nőág részének megváltását is. Az 1549-es portális adóösszeírás szerint a Várdai birtokok négyfelé oszlottak. Várdai Mihálynak 116 portája volt és ezzel a tizedik a Szabolcs megyei rangsorban. A két özvegy, János és Ambrus nejei 13, illetve 14 portával bírtak. Kisvárda várához, amit a Várdai család és Fráter György neve alatt közösen írtak össze, nyolc helyen 66 porta tartozott. Ez összességében több mint 200 porta, amely húsz szabolcsi településhez kötődött. Szatmár megyében Mihály négy faluban 30 portával, Krisztina asszony kettővel rendelkezett. Kisvárdán csak 12 adózó portát találtak, ugyanakkor 72 szegényt, 8 szolgát, 3 puszta portát, 2 új házat és 2 bírói portát írtak össze. Szembetűnő a szegények nagy száma és egyedülállóan magas, hatszoros az adózó portákhoz viszonyított aránya. A szegények száma más Várdai birtokokon is magasabb az átlagnál.12 Várdai Mihálynak, mint a család egyetlen felnőtt férfi tagjának törekvései a vár visszaszerzésére, a Várdai birtokok saját kezében való egyesítésére irányultak. A vár miatt Ferdinándhoz fordult segítségért, de lépése nem hozott gyors eredményt. A családi birtokok ügyében több éves peres időszak következett. Várdai Mihály a család nőága kezén levő birtokok megszerzésére törekeA VÁRDAI CSALÁD BIRTOKÜGYE 1550-BEN 10 Mező András: Szabolcs megye rovásadó-összeírása 1543-ban. In: Történettudomány. Acta Academiae Pedagogicae Nyíregyháziensis 10/b. Főszerk. Frisnyák Sándor. Nyíregyháza, 1985. 103-114. 11 Marosi Endre. A Tiszántúl katonai szerepe a mohácsi csatavesztéstől a drinápolyi békéig (1526-1568). In: Tanulmányok Kisvárda történetéből. Szerk. Ács Zoltán. Kisvárda, 1983. 67. 12 Magyarország birtokviszonyai a 16. század közepén I—II. Szerk. és bev. tan. Maksay Ferenc. Bp. 1990. 681-754.
