Studia professoris-professor studiorum Tanulmányok Érszegi Géza hatvanadik születésnapjára (Budapest, 2005)

Henzsel Ágota: A Várdai család birtokügye 1550-ben

Henzsel Ágota:

A VÁRD AI CSALÁD BIRTOKÜGYE 1550-BEN

Várda már a középkori Szabolcs megyének is jelentős települése volt, fontos útvonalak találkozási pontjában feküdt. Itt keresztezte egymást a Debrecen - Nagykálló felől Ungvár irányába vezető országút a Bereg, illetve Szatmár megyékből Kassára tartó utakkal. Fontos tiszai révhelyekkel együtt a Gutkeled nembeli Várdaiak birtokolták. A 15. században mezőváros lett, elnevezése ekkor változott Kisvárdára és birtokos családjának neveként is ekkoriban tűnt fel a Kisvárdai. A város gyarapodását segítették a család fontos világi tisztséget betöltő és magas egyházi méltóságot viselő tagjai. A 15. század második felében, Várdai István bíboros, kalocsai érsek működése idején országos vásár tartására nyert királyi kiváltságot, lakói kikerültek a földesúri bíráskodás alól, és megkezdődött a vár építése. Érzékelhető fejlődést hozott a 16. század elején Várdai Ferenc gyulafehérvári püspökségének időszaka is, aki magas főpapi jövedelméből folytatni tudta a vár építését és birtokvásárlással növelte a család vagyonát.1

Ferenc, aki apja, Miklós2 bodrogi főispán halála után, az 1510-es években lett a család feje, négy öccse pályáját is segítette. Kapcsolatait kihasználva Jánost a királyi udvarnokok sorába juttatta.3 Átengedte neki kisvárdai jószágát, hogy költségeit fedezhesse, majd rábízta a vár munkálatait. A két lakótornyos, kétszintes kőépítményt ekkor erősítették meg külső várral és vizesárokkal. Mihály nevű testvérét püspöksége jószágainak kormányzásával bízta meg, Imrét majdan a kisvárdai vár élére szerette volna állítani. A feltehetően értelmiségi pályára szánt Ambrus gondos nevelést kapott, a püspök végrendeletében rá hagyta a könyvtárát.4 A család két jelentős birtokát, a bátmonostori és a kisvárdai uradalmat oly módon osztotta el fivérei között, hogy az előbbit János és Mihály, az utóbbit Imre és Ambrus kapta. Várdai Ferenc a déli határvidék helyzetének bizonytalanná válása miatt 1524-ben arra kérte testvéreit, hogy a Bodrog megyei Monostorból költöztessék Kisvárdára a családi levéltárat és az édesanyjukat, bélteki Drágfi Fruzsinát. Kisvárda ekkor Szabolcs megye egyik legnépesebb helye volt, ahol majdnem száz házas telket, négy kúriát és három puszta

1 Makay László: Kisvárda története 1703-ig. In: Kisvárda történetéből. Szerk. Éri István. Kézirat, 1954. 26-28.; Balogh István: Szabolcs-Szatmár megye története.^ In: Szabolcs-Szatmár megye műemlékei. Szerk. Entz Géza. Bp. 1986. I. 131-145., 1987. II. 15-17.; Ács Zoltán: A Várday család és Kisvárda mezőváros története a 16. század végéig. In: Kisvárda ’90. Tanulmányok Kisvárdáról. Szerk. Fehérvári Béla. Nyíregyháza, 1991. (a továbbiakban: Acs Zoltán: A Várday család ) 7-51.

2 Várdai Miklós gyermeke még az itt felsoroltakon kívül Anna, Drágfi Jánosné és az 1504-ben elhalt István.

3 Bónis György: A jogtudó értelmiség a Mohács előtti Magyarországon. Bp. 1971. 327-328.

4 Mályusz Elemér: Egyházi társadalom a középkori Magyarországon. Bp. 1971. 172.