Studia professoris-professor studiorum Tanulmányok Érszegi Géza hatvanadik születésnapjára (Budapest, 2005)
Gerics József: A képviselet középkori országgyűléseinken
A KÉPVISELET KÖZÉPKORI ORSZÁGGYŰLÉSEINKEN 129 kezése el szoktak idézni, és pereket halasztanak. A két formula azonossága nagyon fontos dolgot bizonyít: Zsigmond a budaiak és szebeniek vitáját a tanácsnak olyan plenáris ülésén akarja eldönteni, mint amilyenek a tanácsnak a király személyes elnöklete alatt megtartott bírósági ülései voltak... Ez az 1397. évi adat magyarázza meg tulajdonképpen a király 1404. évi Kolozsvár és Buda vitájának eldöntésére vonatkozó szavait: akkor fog határozni, amikor a prelátusok- kal és bárókkal tárgyalást folytat majd (... cum prelatis et baronibus ... desuper tractatus habuerimus). A királyi hatalom ilyenkor kifejtett tevékenységének természete alapjában véve bírói döntés hozatala. A királyi tanács azonos a király „bírói tanácsával.”25 Ha ezekben az esetekben nem akarunk a ’királyi úriszék’ képtelen terminusával élni, nem használhatunk más kifejezést, mint Ladányi Erzsébet szavait: Zsigmond, mint az ország államfője tárgyalt és ítélt a városok jogvitájában a királyi bírói tanácsban. 1397-ben Zsigmond legalábbis a dalmáciai Trau (Trogir) követeit is meghívta a temesvári országgyűlésre. Ok meg is jelentek, de érdemben nem végeztek semmit. A király ezért levelében kilátásba helyezte: 1397. nov. 25-én Zeng- be „újból meghívjuk Dalmácia minden civitasának követeit, ahová hűségtek is... küldje el a maga követeit teljes, széleskörű és megfelelő meghatalmazással a velünk való tárgyalásra és kommunitástok elkötelezésére (communitatem vestram obligandi)”.26 Ez az 1397. esztendei oklevél megbízható magyarázatot ad azokra az esetekre, amikor az országtanács, vagy a király teljes felhatalmazású megbízottak küldését kívánja az országgyűlés, vagy a tanács ülésére. Nem a küldő egyes településeknek a határozatról való esetleges szavazása, vagy a döntésben való részvétele lehetett itt a fő, vagy egyetlen cél, hanem küldőik önelkötelezése is a hozandó határozat végrehajtására. Különösen emellett szólhat pl. az 1459.évi szegedi országgyűlésre a városoknak szóló meghívó: tőlük meghatalmazottaik mellett pecsétjeik elküldését is kívánta a király. Másról is lehetett itt szó — legalább Mátyás terve szerint — mint a városok küldötteinek a döntésben való esetleges részvétele, amiről egyébként a hozott törvény mit sem mond. Alkalom lehetett (volna) a városoknak külön-külön a hozandó törvény végrehajtására való önelkötelezésére, erről oklevél kiállítására és megpecsételésére. A lényeg -nézetünk szerint- ugyanaz volt, mint pl. II. Frigyesnek 1231-ben Siena kommunájához követek küldéséről intézkedő parancsában, hogy ti. a gyűlésen a város kellően meghatalmazott követei „magukra nézve elfogadhassák és néktek is el kelljen fogadnotok és teljesítenetek azt, amit ők ígérnek” a császár döntéseinek elfogadására nézve.27 Amint Frigyes gyűléseit (sem ezt, sem mást) a vá26 Ladányi Erzsébet-. Zsigmond törvényhozása és a városok 1405-ben. (Kézirattani és bíróságtörténeti vizsgálódás). In: Scripta manent. Ünnepi tanulmányok a 60. életévét betöltött Gerics József professzor tiszteletére. Szerk. Draskóczy István. Bp. 1994. 112.; Uő.: O vzniku dvoch Éigmundovych zákonov z roku 1405. Slovenská Archivistika 19 (1984) 2. sz. 117. 26 Codex diplomaticus regni Croatiae, Dalmatiae, Slavoniae. Collegit: Tadija Smičiklas. XVIII. Zagrabiae, 1990. 284. 27 Erzsébet Ladányi'. Beitrag zur Geschichte der Stadt Esztergom (Gran) des 13. Jahrhunderts. Annales Universitatis Scientiarum Budapestinensis de Rolando Eötvös nominatae. Sectio historica 25 (1987) 255. idézi.
