Studia professoris-professor studiorum Tanulmányok Érszegi Géza hatvanadik születésnapjára (Budapest, 2005)
Gerics József: A képviselet középkori országgyűléseinken
126 GERICS JÓZSEF a rendi gyűlési döntéshozatalban való részvétellel a magyar városok honi középkori országgyűlésen való szereplése párhuzamba nem állítható, mert a döntésben való részvételükről, vállalt politikai szerepükről adatunk, azaz tudomásunk nincs. Politikai döntéshozatalban való részvételük nélkül országrendiségük szóba nehezen kerülhet, ha Lousse és Marongiu kritériumait csak részben is alkalmazzuk középkori országgyűléseinkre. Ami az adóknak a rendi gyűlés általi megszavazását illeti, ezt nem jómagam minősítettem 2002-ben a rendi gyűlés legalapvetőbb jogosítványának, és nem érveltem 1987-ben sem mellette, sem ellene, hanem 2002-ben is és 1987- ben is Cadier erre vonatkozó, 1888-ban kinyilvánított véleményét idéztem.17 Kubinyi András professzor tehát soraimat félreérthette. Ha szeretnénk középkori rendiségünk európai helyzetét tisztázni, mindenképpen tekintetbe kell vennünk - legalább nagy vonalakban - a történetírás egymást váltó irányainak állásfoglalását, főként ha nem egyes szerzők személyes nézeteiről, hanem a fejlődés egészének szándékolt áttekintéséről van szó. Cadier koncepciója évtizedekre meghatározta a rendi gyűlések fogalmát. Megállapítása befolyással volt Mályusz Elemér felfogására is.18 A rendi gyűlések további, mélyebb elemzésére vonatkozott a nemzetközi kutatásban Lousse és Marongiu munkássága. Lousse a testületiséget hangsúlyozta, Marongiunál a törvényhozó szerep megállapítása során szükségszerűen jelenik meg a római jog. Az ő parlament-definíciójának lényege a testületként, tehát nem tagolatlan sokaságként való fellépés, és bizonyos kérdéseknél a döntéshozatal. Ez a koncepció a Digesta Papinianustól származó törvény-meghatározását (Dig. 1,31,1) fejezi ki. Eszerint „a törvény (lex): együttes elhatározás (commune praeceptum)... az állam közös kötelezettségvállalása (communis rei- publicae sponsio)”. A törvényt tehát megfelelő universitas, közösség, testület, respublica együttesen, kötelezettségként vállalja. A testületek az államnak, a respublica-nak a mintájára (ad instar reipublicae) működnek (Dig.3,4,1). Az egyes résztvevők számtani összegétől lényegesen különböző, magasabb és többet jelentő, jogilag képviselhető kollektíváról van szó, államszerű működésű és természetű intézményről, amely közös kötelezettséget vállal. Ilyen lehet az országos, vagy tartományi rend. Amíg az egyes tagok felett nem áll az állam mintájára működő, a tagokénál magasabb minőségű és más lényegű intézmény, rendről, gyűlésükről és határozatukról, communis reipublicae sponsio-ról nem beszélhetünk. Ilyen a középkorban a legrangosabb magyar városok felett sem állt, respublica mintájára nem működött, így azután a városok országos rendjéről, s ennek határozatairól sem beszélhetünk. 17 Gerics József: Az „ország tagja (membrum regni)” és az „ország része (pars regni)” kifejezés középkori magyarországi használatáról. In: Jubileumi csokor Csapodi Csaba tiszteletére. Szerk. Rozson- dai Marianne. Bp. 2002. 88.; Gerics József: Adatok a magyarországi rendiség történetéhez. Turul 75 (2002) 69.; Gerics 1987, i. m. 17.; Cadier többször említett munkáját lásd fentebb a 2.jegyzetben. 18 Mályusz Elemér: Les débuts du vote de la taxe par les ordres dans la Hongrie féodale. In: Nouvelles Etudes Historiques. Publiées- par la Commision Nationale des Historiens Hongrois. Comité de redaction: S. Balogh, Gy. Ember, T. Erényi etc. Bp. 1965. I. 55-82.
