Benkő Samu: Documenta neglegta : Az 1848. évi erdélyi forradalom forrásait publikáló román akadémiai kiadványból kihagyott iratok : 1848. március 4.-1848. június 26.(Budapest, 2008)
Levéltárak
Arad, 1848. április 30. - Bohus János és id. Bíró Imre Arad megyei országgyűlési követek jelentik megyéjük közgyűlésének a pozsonyi országgyűlésen történteket, és kifejtik azt a személyes véleményüket, hogy az alkotmányos szabadság keretében kell egységre törekednie Magyarország különböző ajkú népfajainak. Tisztelt Közgyűlés! Ha igaz, hogy nemzetek néha pillanatokban századokat élnek keresztül, úgy ezen igazságnak világosabb bizonyítványát a história fel nem mutat azon néhány heteknél, melyek legközelebb fejünk felett történetdúsan repültek el. Fél Európát villanyozták keresztül a szabadság mozgalmai, Ausztriának és Poroszországnak százados rendszerei néhány órák alatt összeroskadtanak; csak az örök jégtől dermedő éjszak maradt érintetlenül, féltékenyen őriztetve százezrei által. A szabadság testvéresítette a népeket, mert nem a múlt század vérveres lobogójával rohant túl határain, hanem a béke olajágát nyújtotta igénytelen kezével. Ezen események megrázkódtatták hazánkban is az ős alkotmány épületét, mely szűk vala már befogadni az igényben és számban megszaporodott új nemzedéket; csak két oszlop maradt rendíthetetlenül, de amelyek elég erősek elfogadni a legtágabb épületet: és ez a király és szabad törvényhozás. Ellenben a szabad sajtó, a népképviselet, a közösségi rendszer, a független magyar minisztérium iránt alkotott törvények által oly alapok rakattak le, melyeken a Nemzet közszabadságának és boldogságának legbüszkébb épülete biztosan emelkedhetik, különösen a felfegyverkezett honpolgároknak, a nemzeti őrseregnek oltalma alatt. Azonban nagyot hibázna, ha valaki azt hinné, hogy a munka már bevégeztetett; a törvények meghozatala csak puszta szó vagy írott betű; és a törvény életbeléptetésének nehéz munkája még hátra van; számtalan magánérdeket áldoztunk a haza közjaváért, hogy a haza közboldogságából és közszabadságából egyaránt részesüljünk. Kétségkívül mindnyájunknak része, mely a közösből jut, nagyobb lesz annál, melyet mások kirekesztésével elkülönözve bírtak - az országnak kiváltságos polgárai; mert a szabadság nem fogy, hanem nő, ha megosztatik; mert a jog nem gyengül, hanem erősebb lesz, ha többek tulajdona; mert a közboldogság
