Benkő Samu: Documenta neglegta : Az 1848. évi erdélyi forradalom forrásait publikáló román akadémiai kiadványból kihagyott iratok : 1848. március 4.-1848. június 26.(Budapest, 2008)

Levéltárak

nem sorvad, hanem gyarapodik azoknak száma által, kiket kebelébe befogad; a közjog, közszabadság és közboldogság pedig hatalmassá teszi a nemzetet. Ámde tagadni nem lehet, hogy az előítéleteknek is van hatalma, és hogy ezen hatalmat legyőzni nehéz; hogy a vágyaknak van telhetetlensége, melyeket kielégíteni a lehetetlenségek sorába tartozik. Pedig mind a vágyaknak igazságos mértékre szorítása, mind a megszokott s talán megkedvelt balítéleteknek száműzése kívántatik, hogy közéletünknek törvényeinkben kimondott átalakulása az írott betűből életté váljék. Őszinte jó akarat sokat, mindent tehet; de őszinte jó akaratra minden oldalról számolni és ettől függeszteni fel az egész jövendőt, veszélyes kockajáték. Egyesség és összetartás kívántatik, és ezen egyesség és összetartás, mely magában foglalja jövendőnk biztosítását, érdeke egyszersmind a honpolgárok legnagyobb többségének; egyesség és összetartás arra, hogy legyen az, mit a törvény rendel, legyen meg mind, de sem több, sem kevesebb; és ha kell több, mint mit a törvény rendel, azt törvényes úton eszközöljük. És íme a nemzeti őrség nagyszerű rendeltetése, mely felfegyverkezteti a Nemzetet a törvény által kimondott nemzeti akarat teljesítésére. Átmenve az országgyűlés történetei főbb vonásainak előterjesztésére, melyben részt venni a tisztelt közgyűlés kegyes bizalmából szerencsénk volt, azokat rövideden következőkben terjesztjük elő: A kegyelmes királyi előadások kezünkhöz jutván, mellékleteiből sokakat mély aggodalom lepett meg: mert azon mellékleteket egy rendszer kifolyásának tekintették, mely a legközelebbi három évek alatt oda látszott irányozva lenni: hogy az ország ős alkotmánya sarkaiból kiforgatva a birodalom egységének áldoztassák fel; ezen egységet pedig semminek másnak tekinteni nem lehetett a közös szolgaság egységén kívül. De a teendők tömege oly roppant, a kielégítésre váró igények serege oly nagy, a kor igényeivel megalkudni annyira szükség volt, hogy az alsótábla minden bizodalmatlanság mellett, mely az akkori kormány iránt sokakban a legtúlságosabb mértékig hágott, jónak látta még ily körülmények között is azon férfiakkal szerencsét próbálni, kiknek követőit, ha megbuktak volna is, az akkori rendszer szerint nem a Nemzet többsége jelölte volna ki: de más részről azért is, hogy az eredménytelenség felelősségét reá a legkajánabb rosszakaratnak sem lehessen fordítani. így született az első válaszfelirat, melyben mindazonáltal nyíltan kimondatott, hogy az 1790: törvénycikk életbeléptetése, azaz Magyarország független kormányzása azon fő feltétel, mely nélkül a közélet átalakulására rendszeresen kiszámított előlépéseket biztosan várni nem lehet: egyszersmind azon kívánság is megérintetett, hogy Őfelsége Magyaror-