Benkő Samu: Documenta neglegta : Az 1848. évi erdélyi forradalom forrásait publikáló román akadémiai kiadványból kihagyott iratok : 1848. március 4.-1848. június 26.(Budapest, 2008)

Levéltárak

lamennyin egyenlő joggal polgártársak, szerető testvérek, a közédesanya kedves gyermekei. Jobban van minden, mint amiként fél évvel ezelőtt remélni vagy csak gondolni is lehetett volna; úgy van minden, miként az emberiség szent lelke kívánja. Nem földi mennyország-e ez? Néhány hetek múlva ez a boldog sorsa lesz Erdély honunknak is. Már a jövő május hóban országgyűlés fog megnyílni. Országgyűlés azért, hogy egyesüljön Erdély Magyarhonnal, s ennek minden kivívott győzelmeiben, minden áldásaiban rögtön részesüljön. E rövid közidőben még maradunk, maradnunk kell, mint eddig voltunk. Várnunk kell, míg előttünk is megnyílik a paradicsom kapuja. E rövid közidőben, miként ehhez hasonló múlt idők történetei, s az imitt-amott feltűnő mostani események is tanúsítják, könnyen keletkezhetnek e honban csend és béke zavarások. Igen, a várni nem tudó nyugtalanok, a dolgok mostani folyását világosan nem értők, nem tudók, a magános sérelmüket a közös szent ügy palástja alatt megbosszulni kívánók vagy a zavarosban halászni, mások véres verítékén kapkodni szeretők s több effélék miatt könnyen keletkezhetnek csend és béke zavargások, sajnálatos rendetlenségek. Azért, szeretett polgártársaink, fontoljuk meg jól, mire kell nekünk most főleg figyelni, mit kell különösen mint e város polgárainak tenni, hogy újjászületésünk dicső hajnalára vidáman virradhassunk, hogy szabadságunk közelgő ünnepét örömmel szentelhessük. Álljunk mozdíthatatlanul e hitben, hogy lesz és hamar lesz jótékony változása polgárzatunk sorsának. Kószáló, bizonytalan híreknek, melyek e reményünket beárnyékolhatnák, hitelt ne adjunk. Az újítások rágalmazóit, a rosszabb állapotra juthatást suttyomban jóslókat s ekképp valóságos bujtogatókat, rendetlenséget előidézni kívánókat meg se hallgassuk, forduljunk el tőlük, mert ők nem a közjót, csak maguk külön hasznát féltik, mely sokaknak kárán nőtt ki eddig számukra. Csatlakozzunk szorosan polgári elöljáróinkhoz, s fogjunk kezet velők a jó rend és szükséges csend fenntartására. Csendes, békés polgári létezésünknek s állapotunk szerinti biztos munkálkodhatásunknak múlhatatlan föltéte az illő, törvényes függés polgári elöljáróinktól; mert függés eszközölhet jó rendet, jó rend aztán szüli a csendet és békét. Csillapítsuk az idő mozgalmai, a minden nap közel s távolról hírül jövő kedvetlen események, merész föllépések által könnyen fölzaklatható indulatainkat; vessük az okos mérséklet és bölcs vigyázat mérlegére minden szavainkat, mielőtt kimondanék, s ne hevíteni, hanem mérsékelni és csendesíteni igyekezzünk egyik a másikat. Most egy vigyázatlan szónak, mi máskor figye-