Benkő Samu: Documenta neglegta : Az 1848. évi erdélyi forradalom forrásait publikáló román akadémiai kiadványból kihagyott iratok : 1848. március 4.-1848. június 26.(Budapest, 2008)

Levéltárak

lem és siker nélkül hangzott el, szörnyű hatása lehet; kicsiny szikra nagy tűzre lobbanhat. Ha lehetnek köztünk egyiknek vagy másiknak sérelmei, azokat most a közjóért minden keresztény lélek felejtse: némuljon el a magányos bosszú, midőn emiatt a közjó és kebli bátorlét bizonyos veszéllyel fenyegettetik. Közel az idő, midőn magános sérelmeinket is, ha tetszik, orvosolhatjuk maga rendjén. Higgyétek el, jó polgártársaink, az elöljáróság ellenébe gördíthető rendetlenségek nem közelebb hoznák, sőt messzebb taszítanák tőlünk óhajtott boldogabb jövőnket. Higgyétek el, magos meredeken megy most polgárzati kormányzásunk szekere, kevés idő múlva leszállandó biztos rakott útra; de csak egy kerék biccenjen ki most a vágásból, fölfordulás, romlás, Isten tudja, mennyi veszély lesz a következése. Őrködjünk szép hírünk felett, midőn eddig mint békeszerető, csendes, jámbor, művelt polgárok voltunk, ismeretesek egész honunkban. Ki tudná eléggé megfizetni nekünk e szép hírünk vesztét? Még egyszer kérünk, szeretett polgártársaink. Idő, milyen a mostani, szokott előidézni, messzünnen is összehívni és merészekké tenni, miként a régi s újabb példák bizonyítják, embereket, kiknek nincs semmi féltőjük, kiknek hátukon házuk, kebelükben kenyerük, kik zavarosban szeretnek halászni, kik előtt megtámadásra méltó bűnös lehet minden polgár, ha csak van valamije, és pedig annál bűnösebb, minél tehetősebb, kik hajlékainkat fognák sorra feldúlni, s verítékes fáradozásunk gyümölcsét elzsákmányolni, ha magunkra jól vigyázni képesek nem lennénk. Legyünk azért résen, és magunk vigyázzunk magunkra, városunk csendjére és bátorságára. Álljon elő minden birtokos, kit hajlott kora nem gátol, s legyen tagja a városunk keblében fölállítandó polgári őrségnek. A nagy ember, Széchenyi István, mint közlegény állott őrt Pozsonyban; s van-e itt csak egy lélek is, ki az ő példáját ne követné, saját jólétéért, polgártársai nyugalmáért, az egész város bátorságáért? Mihelyt hát az elöljáróság erre fölszólít, és ó, bár ne késne, adjuk magunkat hazafi örömmel s készséggel rendelkezése alá. Polgártársaink! szeressük magunkat, szeressük emberfeleinket, személy válogatás nélkül, mint magunkat, szeressük s becsüljük polgári elöljáróinkat! Éljen a legjobb lelkű, szeretetre legméltóbb király, FERDINÁND, Magyarhonnak háromszázados tetszhalála után újrateremtője! Éljen az alkirály, István kir. herceg, a magyar nemzet bálványa, egy személyben Mózese és Áronja! Éljen Sophia királyi hercegasszony, a népek szabadságának a zsarnokság hűtelen tanácsosai ellen hatalmas védangyala! Éljen a magyar nemzet és mindkét nem soká eggyé olvadandó magyar hon, s ezekben minden más népek! Éljen városunk, ennek polgársága és