Brodarics-emlékkönyv. Egy különleges pártváltás a mohácsi csata után (Budapest, 2011)

III. Brodarics István szerémi püspök búcsúlevele I. Ferdinánd királyhoz (1527. március 18., Dévény)

I. Egy humanista püspök levelezéséről

oxo <M> »xo

<£o <M> o$o

ul a már szintén idézett Oláh Miklós stílusában nem érződik ez a protestáns célszerűségi elv, pedig ő nem közvetve érintkezett Erasmusszal, hanem egyenesen rendszeres levelezésben állt vele. így Brodarics esetében is kizárhatjuk, hogy levélírói gyakorlatának sajátosságai mögött Erasmus vagy valamely erasmista kör hatása keresendő.

Nádasdy Tamás meghatározó hatását emlegetni szintén furcsának tűnik, hiszen esetében egy Brodaricsnál csaknem húsz évvel fiatalabb férfiról volt szó, akit ráadásul Brodarics szinte a fiának tekintett.

Aligha valószínűsíthető tehát, hogy a hu- szonegynéhány éves Nádasdy befolyásolhatta volna az 1520—1530-as években már javakorabeli politikus-főpap, volt kancellár és képzett humanista levélírói stílusát. 1 .uther Asztali beszélgetések című művéről pedig érdemes megjegyezni, hogy az abban rögzített sfiláris elvek egyébként sem nagyon juthattak Brodarics tudomására, mivel a német nyelvű munka első kiadását csak 1566-ban jelentette meg Johannes Aurifaber, azaz húsz évvel Luther és huszonhét évvel Brodarics halála után.

Ha tehát a Brodarics leveleinek sajátosságaként elfogadott szikár tényszerűséget akarjuk megmagyarázni (ez alól Ferdinándhoz írott búcsúlevele mindenképpen az ékes kivételek közé sorolható), alighanem máshol kell keresnünk az okokat. Véleményünk szerint a levelek jellegének sajátos voltát három tényezőre vezethetjük vissza: egyrészt Brodarics életkörülményeire, másrészt az élete során betöltött pozíciókra, végül a leveleskönyv hiányára és leveleinek ebből következő hagyományozódására.

Elég egy gyors pillantást vetnünk Brodarics életrajzára, és világossá válik, hogy Jagelló uralkodóink utolsó királyi kancellárjának esetében egy meglehetősen hányatott sorsú humanistával van dolgunk.

Brodarics 1480 körül született, és életének első negyven éve a Jagellók uralmának — természetesen elsősorban a Mohács utáni időszakhoz viszonyítva — „aranykori” nyugalmában telt. A problémát sajnos az jelenti, hogy ezekből az évekből Brodaricstól alig néhány levél maradt ránk, és mire ő 1522-ben kilépett a viszonylagos ismeretlenségből, és levelei is szaporodni kezdtek, életének békésebb periódusa is véget ért. Az 1522 és 1539 közé eső tizenhét esztendő alatt ugyanis Brodarics alig néhány hónapot töltött egy helyben: hol diplomáciai megbízatásai szólították egyik helyről a másikra, hol a hadi helyzet miatt kellett menekülnie, vagy éppen követnie urának, Szapolyainak gyakran költözködő udvarát.

Szapolyai János bizonyságlevele a borona és a visegrádi vár átvételéről Magyar Országos Levéltár, P 430 I cs.

1. I 3. p

(1526. december 4.)

Latin nyelvtankönyv (Donatus Aelius: Donatus minor), részlet (1517) Országos Széchényi Könyvtár, Régi Nyomtatványok Tára, App.

H. 2529